Márton László új, Tovább is van című novelláskötetének hőse egy ifjú szerkesztőgyakornok. M. L. kalandozik szerte az országban és az időben, az ötvenes évektől a kétezres évekig. A regény- és drámaíró, műfordító, esszéista szerző visszakanyarodik pályakezdő műfajához. BORSOVSZKY ÉVA RECENZIÓJA.
Őszinteségével, frissességével mellbevágó a Színház- és Filmművészeti Egyetemen 2020-ban végzett Márfi Márk önreflexív szakdolgozatából született Telik – egy óra az életedből című egyszemélyes előadása, amit a Lóvasút Kulturális és Rendezvényközpontban láthat a közönség. HOLLÓSI ZSOLT INTERJÚJA.
A bemutató egészén látszik a fehérvári társulat ereje, s külön méltánylandó az a kollektív munka, amelyet a színészek az előadás létrehozásába fektetnek. Nyilvánvaló, hogy a Tragédia folytatásának megszületése mind a vállalást, mind a szakmai színvonalat tekintve fontos esemény. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Színházi gyakorlatát, majd még egy rövid időszakot a Szputnyik társulatánál töltötte, egészen annak megszűnéséig. Több független társulatnál is dolgozott, majd a Vígszínházhoz szerződött. Pályakezdésről, váltásokról, szerepekről beszélgettünk Bach Katával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Rengetegen – állítólag nagyjából tízezren – néztük élőben és távolról A padlás 999. előadását. És néztük volna többen is, ha bírta volna az e-színház a belépő kódok küldésének iramát. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Pál utcai fiúk vígszínházi előadásának zeneszerzőjével, a kritikusdíjra jelölt Dés Lászlóval beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Márton László új könyvét időnként kedvem lett volna a földre dobni és jól megtaposni, vagy ahogy a híres kritikus, Marcel Reich-Ranicki tette a Spiegel címlapján Günther Grass könyvével, szétszakítani. Annyi benne az idétlen, infantilis vicc. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
A kiállítás születésnapi megemlékezés, amely azonban nemcsak a nyolcvanöt éves fotósnak szól, hiszen azt a nyolcvanöt képet, amit az ünnepelt a kurátorával, Szarka Klárával közösen válogatott ki, igazából a közönség kapja ajándékba. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Nem vitás, igazi slágerdarab lesz a Vígszínházban A Pál utcai fiúk, s ezen még az a tény sem változtathat, hogy Molnár Ferenc regényéből egyslágeres zenés darab született. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
Frappáns újrafordítás, szellemesen működő díszlet, karaktert teremtő jelmezek, pompázatos alakítások, elegáns és gondos rendezés – a műgond megtestesülése. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A szellemidézés és a történelem ismétlődésének jegyében telt Márton László január 25-i estje, a Literárium című irodalmi beszélgetéssorozat legutóbbi állomásán a Müpában. SZARKA KÁROLY ÍRÁSA.
Ez derül ki a Vígszínház Óz, a csodák csodája bemutatójából: hogy lesz-e eszünk, szívünk, bátorságunk, és eljutunk-e oda, ahová akarunk, az mind rajtunk múlik. Hadd tudja meg gyerek és felnőtt. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Színikritikusok Díjának egyik várományosával, Benedek Marival beszélgettünk, aki a Radnóti Színház Oresztész című előadásának jelmeztervezéséért kapta a jelölést. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.