A Színikritikusok Díja egyik férfi főszereplő jelöltjével, Polgár Csabával beszélgettünk a kritikáról. PROICS LILLA INTERJÚJA.
Matkó Tamás néhány éve meghatározó figurája a fővárosi színházi előadásoknak. Dolgozott már a HOPPart Társulattal, a Szputnyikkal vagy a Katonában. És az Örkényben is, ahol a Peer Gynt zenéjéért Színikritikusok Díjára jelölték. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Nincs mulatságosabb az orosz szatirikusok emberábrázolásánál. Szuhovo-Kobilin „képtelen komédiájában” a lecsúszott kishivatalnok megrendezi halálát, hogy szabaduljon hitelezőitől, főnöke zsarnoki hatalmától. Remekbe szabott figurák kelnek életre az abszurdig elrajzolt miliőben. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
Már a népszerű dráma is az objektív-szubjektív nézőpontváltások feszültségére épít, az Örkény Színház határozott rendezői elképzelést feltételező, következetesen végigvitt előadása mégis elköveti a hibát: közel merészkedik, majd kizárólag távolról láttat. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
„Hiányzik nekünk a muzsika, hiányzik nekünk a művészet” – panaszolja a musical egyenruhás főgonosza, s mi tagadás, némi enyhe hiányérzete a Valahol Európában nézőjének is lehet. Jóllehet a friss szegedi produkció amúgy tisztes, sőt imponálóan összeszedett előadássá kerekedett. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.
Mintha önszántukból vallanának, nyilatkoznának az asszonyok, sajtótájékoztatón vagy a fábrytlan Fábry-showban. Fekete estélyit viselnek – négyen dekoltáltat –, pirossal bolondítva; majdnem mindegyikük körmén lakk csillog. A férjek élők vagy holtak; halhatatlanok. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Vajdasági színjátszás, a magyar dráma külföldi jelenléte, egy gyerekdarab nemcsak gyerekeknek és egy felnőtt darab szigorúan csak felnőtteknek – ez volt az idei Deszka utolsó három napjának terítékén. A kortárs magyar darabokat szemléző fesztivál kiemelkedő előadása pedig francia szövegből született, egy francia rendezőtől. NAGY GERGELY MIKLÓS BESZÁMOLÓJA.
Minimálszínház, amelyben nem a külső cselekvések fontosak – alig-alig vannak –, hanem a színészi jelenlét, a belső történések, valamint az Örkény István eredeti kisregényéhez is visszanyúló szöveg. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Bálint Andrástól a Modern Magyar Képtár I.-ben megtudjuk, hogy „a fehér pötty fontos” – aztán kíméletlenül megtúráztat minket. Mácsai Pál a Csontváry Múzeumban saját bevallása szerint „igyekszik megúszni, hogy a koloritról beszéljen”. Hagyja, hogy üldögéljünk. Megússza. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA ÍRÁSA.
Vajon több ez, mint papír nélküli felolvasószínház, kistafírozott irodalmi est? Mit számít! Ahol jó színészek okos és szép szövegekkel állnak a közönség elé, rosszul aligha járhatunk. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.