Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
Traumák, elfojtások és Másikok kerülgetik egymást kultfilmek valós vagy metaforikus színpadain Kérchy Vera könyvében, aki a színházon keresztül fejti meg Lynch, Kubrick, Trier vagy Cronenberg rejtélyeit. GYENGE ZSOLT RECENZIÓJA.
Elevenen felboncolva tárja önmagát bírálói elé Lars von Trier végtelenül sötét, kegyetlen és kilátástalan új filmjében. Zsigerek, brutalitás és halál a témát és kifejezőeszközöket egyetlen nagyformátumú koncepcióban egyesítő remekműben. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Trier grandiózus, időnként felkavaró feminista kiáltványa szexszel, erőszakkal és testi-lelki feltárulkozásokkal. Szex és érzelem, szeretet és szorongás, gondoskodás és kegyetlenkedés traumatikus összetartozásáról szól ez a film, és az egész trilógia is. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Producerek és forgalmazók érthetetlen okból világszerte együttes erővel próbálják sterilizálni A nimfomániást. A prüdéria bosszúja? Nem-kritika Lars von Trier új filmjéről. GYENGE ZSOLT JEGYZETE.
Térey János első esszékötete a fülszöveg és a hátlapon olvasható részlet alapján nem elsősorban a szerzőt szándékozik közel hozni, noha az Apollinaire-től választott mottó önazonosításra vállalkozik és meglevő tudást kínál. SZOLCSÁNYI ÁKOS ÍRÁSA.
A súlyos depresszióval sújtott Lars von Trier számára e betegséghez legfeljebb az Apokalipszis mérhető. Új, Cannes-ban most bemutatott remekművében meg is győz erről. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
Könnyed és mulatságos történetet mesél el a dán dogma-filmes, Lars von Trier. A Radnóti Színház előadása majdnem felhőtlen, érzéki élvezeteket kínáló komédia. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Mindig bizsergető élmény, ha bőszen lehet háborogni s öklöt rázva átkozódni a vásznon látottakon – az Antikrisztus némely pillanata pedig bízvást szolgáltat erre apropót. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.
Lars von Trier 2003-as filmje az elmúlt évtized egyik legerősebb színházi élménye volt. De mi van akkor, ha valóban színpadra kerül a Dogville nagyívű története? MOLNÁR ZSÓFI KRITIKÁJA.
A stúdiószínpad terének közepét forgatható plexiláda uralja: különös módon éppen az intimitást és a halálközelséget emelik az áttetsző dobozba. Az ösztönök és a félelmek üvegbőrrel határoltak, de a burok alatt felerősödve lüktetnek. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.