A Kerekasztal Társulat, ahogy a Krétakör is, jó régóta foglalkozik műfajtágító és társadalmi felelősséget vállaló, a közösségi gondolkodást erősítő színházcsinálással. Most pedig egy két részt már megért közös munkára is vállalkoztak a Jurányiban. PROICS LILLA ÍRÁSA.
Fodor Tamás – saját bevallása szerint – ugyanarról az időről beszél mindig, legyen szó 1969-ről vagy 2013-ról, hiszen ez az idő nem változik: ugyanazok a mechanizmusok működnek most is, mint akkor. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Az előző beszámolóban már érintettem a függetlenség kérdését, most van itt az ideje a kifejtésnek: a showcase soron következő három napján látható kilenc előadásból hetet budapesti független színházi csapatok készítettek. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA, 2. RÉSZ.
A huszonnegyedik órában vagyunk: henceghetünk egy darabig azzal, hogy a régióban még mindig nálunk veszik meg a legtöbb színházjegyet, de ha nem gondolkodunk azon, hogy holnap meg azután kik töltik meg a nézőtereket, akár abba is hagyhatjuk az egészet. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Krétakör illumiNaton projektje egy roppant egyszerű tézisből indul ki: a nemzeti identitás konstrukció, tehát irányítható és mesterségesen befolyásolható. A tézis artikulálása a XX. századra datálható, ám gyakorlata jelen van az egyes nemzetek egész történelmében. PUSKÁS PANNI BESZÁMOLÓJA.
A jp.co.de című filmet végigülni kicsit olyan, mint belépni egy sötét moziterembe, ahol már javában megy a film, és okos tekintetű negyvenes belvárosiak a hangfalakból előkúszó kéjes nyögések zajában ülve elmélyülten figyelik a vásznat… TOROCZKAY ANDRÁS ÍRÁSA.
Kézenfekvő lehetőségként kínálkozik a látottakból egyetlen, összefüggő narratíva összeolvasása, melynek a súlypontjai – mint minden fikció esetében – természetesen egyéntől függően változhatnak. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE, 2. RÉSZ.
A fenti mondatot a Sárosdi Lilla játszotta anya mondja a Krétakör legújabb akciójához tartozó filmben: a kitalált szereplő nagyon is valós jó tanácsa ez. A prágai helyszínen bolyongva gyorsan kiderül, hogy ez a veszély amúgy nem fenyeget senkit. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
A dokumentumfilmek idei versenyszekciója a színvonalán keresztül tudott drámai erejű képet adni a magyar valóról. NAGY V. GERGŐ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Új fogalommal ismerkedünk, a tantermi színházéval, amelynek elterjedését egy magánalapítvány pályázata is igyekszik előmozdítani. NÁNAY ISTVÁN ÍRÁSA.
Legutóbb április végén, a Krétakör Majálison szembesülhettek azzal a pécsi polgárok, hogy az EKF kapcsán az unalomig szidott vagy éppen egekig magasztalt városukat egy kis performatív többlet egészen érdekessé és otthonossá is tudja tenni. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
A Krétakör három napos majálist rendezett Pécsen az EKF programsorozatába ágyazva. A koncepció szervesen kapcsolódik a csapat korábbi akcióihoz, azaz nem titkolt célja, hogy átértelmezze az olyan színházi funkciók hagyományos jelentéseit, mint a néző, a színész vagy a játéktér. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
A IX. kerületi Krétakör Bázis különálló épületrészeinek folyosóin a VALÓSÁG és LEHETŐSÉG szavak betűin át lépkedve közelítjük meg az est helyszíneit. A valóság-színház és a dokumentumfilm-bemutató a „lehetőség” térfelén zajlik, közte a koncert és kiállítás a „valóságban”. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Tévéfilmes mezőny voltaképpen nincs is. Kilenc filmet neveztek, s mind a kilenc mű szerepelt a versenyprogramban. Ez a kínálat. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
Schilling Árpád nem először rendez külföldön és főiskolásokkal is dolgozott már. A francia Nemzeti Cirkuszművészeti Központ (CNAC – Centre National des Arts du Cirque) felkérésére az iskola végzős cirkuszista növendékeivel létrehozott vizsgaelőadás azonban nem szokványos darab. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.