Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINT A NYULAK

CNAC-Krétakör: Urban Rabbits / Párizs, Parc de la Villette
2010. jan. 31.
Schilling Árpád nem először rendez külföldön és főiskolásokkal is dolgozott már. A francia Nemzeti Cirkuszművészeti Központ (CNAC - Centre National des Arts du Cirque) felkérésére az iskola végzős cirkuszista növendékeivel létrehozott vizsgaelőadás azonban nem szokványos darab. VERESS GYÖNGYI ÍRÁSA.

Jelenetek a produkcióból
Jelenetek a produkcióból

A csupasz, néhány fehér fecnivel teleszórt porondot a piszmogó közönség még alig üli körbe, a fényviszonyok is maradnak, nincs elsötétülés, amikor egy vaskarikával játszó, sportosan öltözött fiú lép be a térbe, és nyitja az előadást. Látványos és könnyed pörgéssel vezeti be a nézőt a cirkuszi műhelybe: az emberméretű vaskarika megszelídül kezei között, majd egész testét beveti. Mindehhez alapzörejt egy írógép kattogása ad. Ez még a porond szintje, ám a fölötte kifeszített hálón hamarosan légi táncra kel a következő tornász. A közönség lélegzet-visszafojt, nézi a hálóról egyre feljebb pattanó, majd egyetlen lendületből a háló fölé magasan kifeszített kötélre álló testet. A légbe szökkenés látványa súytalanná teszi a befogadót is, az izgalom fokozódik s mindez majd’ két órán át működik: Schilling akrobatáinak légi varázslata kitart.

A 60-as években kialakuló új kortárs cirkuszi irányzatban (nouveau cirque) nincsenek állatszámok és a produkciókról lekopik a cirkuszi műmáz. Gyakran előadótermekben mutatják be az alkotásokat, amelyekbe különböző színházi elemek kerülnek be, többnyire színházi rendezők irányításával. A CNAC végzős diákjainak produkciói is ezt a cirkuszi vonalat követik, az intézmény 21. promóciója – az Európában egyedülálló főiskola 1985 óta létezik – Schilling Árpád irányításával mutatkozik be a nagyérdeműnek. Az Urban Rabbits egy megrendelésre készült alkotás: minden végzős diáknak a saját területén színt kell vallania tudásáról. A közös meder pedig a cirkuszporond, ahol a diák individuumként, ugyanakkor egy összeszokott kollektíva tagjaként is jelen van: egyéni intermezzók, páros helyzetek és csapatjelenetek rendeződnek Schilling rendezésében érdekes produkcióvá.

A légtornászoknál például a technikai tudás mérettetik meg, ám a végtermék kollektív alkotás. Bár az Urban Rabbits a hagyományos cirkuszi mozgáskészletből merít (trapézjelenet, kötéltánc, biciklis bravúr stb), átlényegíti azt: csodás légtornászok játékát látjuk, melyben a játék a kulcsszó. Színházaznak ugyanis: behozták például a dialógust a porondra. Az emberi lét alapvető kérdéseiről eszmecserél test és beszéd. A tornászok spontán szövegmondással törik meg a csendet, dialógusaikból pedig az iskolai évek, próbák során lejátszott helyzetek ízét érezzük ki. A cirkuszi tér 360°-os felületébe szorított művészek előadása harmóniát sugall: költőiség és technikai bravúr természetes egyensúlyba kerül.

Az improvizációt előszeretettel alkalmazó Schilling a csapatra alapoz: a 16 végzős fiatal puszta létezésétől fogva beleírja magát a produkcióba. A kapott férfi-nő arány (12 fiú, 4 lány) építőelemmé válik az Urban Rabbitsben: sok fiú hajszol kevés szép lányt, és – végkicsengés-ügyileg – van, akinek ez bejön. A porond a szerelmi afférok, az önmaguk és társuk után vágyakozó lelkek nemzetközi promenádja. Különböző nyelveken (a CNAC diákjainak egyharmada külföldi) sóvárognak, kutatnak párjuk után a játékosok. Van itt szerelmi aktus kontakttánc-elemek bevonásával; női akrobata-sztriptíz; sziszüphoszi kőgöngyölítés; számos asszonybűvölő erőfitogtatás: mélybe zuhanás és női kegyekért vállalt egyéb önsanyargatása a dicső férfinemnek. A legelső nő színre lépése heves érzelmeket vált ki: valója legjobbját, legszebbjét nyújtaná neki legalább három pasi, ő meg a sátor tetejéig meg sem áll, ahol egy trombitát tisztítgat a végtelenségig. A férfiak sután fitogtatják izmaik erejét: egyikük kitartóan, sokszor és eredménytelenül lódul neki egy égbe nyúló csőnek, másikuk fürgén kúszik a magasban ücsörgő lány melletti zsinóron a sátorcsúcsig, majd egy, a nézőt meghökkentő mozdulattal kioldja kötelét, és izgalmában fent reked egy csövön. Minden hiába: a lány rájuk se ránt. Az előadás nyitánya egy modern, ponyva alatti héjanász.

A lég- és talajtáncosok egy része meglepően jól zenél. Az aszexuális, trombitás nő utáni sikertelen hajszát a főként fúvósokból verbuválódott fiúbanda vidám, Kusturicát idéző zenés csoporjelenete váltja. Ekkor megelevenedik a produkció plakátjáról ismert színes büféskocsi: begördül a színre, azzal kezdődhet a muri. A nőhiány illetve az inkompetenciától való félelmek, az egymást riogatás végül komikus esküvőt eredményez: a porondon két fiú készül frigyre lépni. De egyéb élethelyzeteket is cirkuszra fordít nekünk a rendező: legénybúcsú, a Candysuck leányzenekar Kill your boyfriend című dalára pedig féktelen tombolás. Egy elnyuszisodó társadalom paródiáját vázolja tehát a játékmester – erre utal a Városi nyulak cím is –, azaz cirkuszul mondva mutatja meg az önmagát és párját kereső, elköteleződni nem bíró egyén dilemmáját. A diákok technikai virtuozitása – színházi kontextusban különösen – ámulatos, Schilling érdeme pedig az, ahogyan történetet húz a cirkuszi jelrendszerre és identitássá gyúrja a légtáncosokat. Személyiséget ad nekik, hogy férfivá és nővé válhassanak. És közben szerzővé, színésszé, technikussá, muzsikussá avatja őket: a diákok maguk építenek színpadot, maguk játsszák, zenélik be a teret és írnak jeleneteket hozott élményekből.

A produkció eszköze két, egymással szemben elhelyezett kivetítő, ezeken időnként bizonyos kulcsszavak, az éppen felhangzó zene dalszövegei franciásítva (Johhny Cash egyik kései felvétele, a God’s gonna cut you down című amerikai népdal a legelején kifejezetten ütős), illetve a mű tagolására vonatkozó útmutatók jelennek meg, segítve a produkció egységgé szervezését és a befogadást.

A szerző fotói
A szerző fotói

A próbafolyamat része volt egy tíznapos budapesti túra, ahol Schilling terepét ízlelgethették a diákok. Ennek során a magyar artistaképzősökkel közös műhelygyakorlatot szerveztek, illetve a meghökkentő utcai légi performanszok mellett (pl. tótágast álltak a Vásárcsarnokban vagy Mikszáth szobrán egyensúlyoztak) a készülő Urban Rabbits projektről is tartottak bemutatót a Krétakör bázison (beszámolónk itt olvasható – a szerk). Érdekesség, hogy a munkafolyamatot  virtuálisan is rögzítették (megtekinthető itta szerk). A produkció többnyelvű munkafüzetében a diákok bejegyzéseit, régen hallott újramesélt történeteket vagy tudományos (ál)hírt is olvashatunk, de a rendezői koncepcióról is vall maga Schilling, a próbákról pedig rövid videók, fotók is akadnak. Az egyik feljegyzésben az egyik diák a nagymamától örökölt kedvenc történetét meséli el az agyonlakmározott nyúl veszedelmes kalandjáról, amit végül az állat túlél. A szöveg végén a kollektív emésztés kifejezést használja a bejegyző. S valóban, a hosszú út, amit a főiskolások egymás felé megtettek, saját magukon keresztül vezetett, a produktum pedig hamarosan „kollektív emésztéssé” válik: a végzősök Schilling felügyelete mellett a világ kritikus szeme elé járultak, a megmérettetés pedig folytatódik a tavasszal induló nemzetközi, Magyarországra június 19. és július 25. között érkező turnén.

Vö. Tarján Tamás: Felicitá 
Herczog Noémi: A kötéltáncos szabadsága 
Nyulassy Attila: Cirkusz-lét-színház 
Sztrókay András: Játék a sátorban 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek