Ungváry Rudolf művének címe és valóságos, ám mégis szimbolikus helyszíne a badacsonyi nyaraló. Az épület tulajdonosainak sorsa fotografikus hűséggel villantja fel a múlt század magyar társadalmának hiteles képét. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
Patrick Melrose élete az angol cinizmus hálójában vergődik. Ebből kell kivágnia magát, miközben az apa, a családfő és a férfi szerepei között próbál egyensúlyozni. Edward StAubyn kisregényei ismét a morális ingoványba lökik az olvasót. FEKETE I. ALFONZ ISMERTETŐJE.
Ki az a kortárs magyar költészetben, aki gátlástalanul vált hexameterről felező nyolcasra, akinek a strófáiban felismerjük a Vackor, a János vitéz és a Toldi rímeit, meg Romhányi makámáit? Aki szemrebbenés nélkül kölcsönvesz egy-egy sort valamely klasszikustól, kifacsarja, és némi napi szleng betoldásával mesévé gyúrja? Természetesen Varró Dániel. TAMÁS ZSUZSA RECENZIÓJA.
Ha ránézünk a Kalligram kiadóra, könnyen azonosítható képet látunk, s ez a kép némileg különbözik a néhány évvel korábbitól. A Kalligram zömmel magyar szerzőket ad ki, figyel az új, „peremről” bekerült szerzőkre. Megőrizte társadalomtudományi érdeklődését is és nyit a világirodalom „nagy nyelvei” irányába. A portfólió korábbi jellegzetessége, a közép- és kelet-európai irodalom szerzőinek kiadása viszont zsugorodni látszik. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Dekadencia, könyörtelenség és hallucinációk. A pedánsnak hitt angol úriemberek korszaka után felbukkan egy arisztokrata, akinek életét e három hívószó köré lehet csoportosítani. St Aubyn kisregényeiben Patrick Melrose életének különböző szakaszairól olvasunk. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA.
A befektetett munka szavatol a műért, ám a Káli holtak még második olvasásra sem tudja nekem megválaszolni, miféle pokolra ment az író dudásként, hogy ezt az impresszionista szövegtablót felfesse egy viszonylag kicsi vászonra. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Ming-yi karakterei személyes tragédiáik után találkoznak össze, majd görögnek tovább, ki-ki a maga irányába. A tajvani író prózája elképesztő hatással teremt atmoszférát és mutat rá olyan egzisztenciális kérdésekre, amilyeneket legutoljára talán Mette Jakobsen Minou szigetében olvastam. FEKETE I. ALFONZ RECENZIÓJA.
A „végleg befejezetlennek” ítélt kötet egy évezred történelmét próbálja meg olyan kérdésekből kiindulva megfogalmazni, hogy minden emberben eredendően benne rejlik-e a gonoszság, elviselhető-e a bűntudat, és megbocsáthatóak-e a vétkek. HELYES KATALIN ÍRÁSA.
„A történet egy ütéssel veszi kezdetét, amelyet szimbolikus értelemben egy sor másik, az olvasót egyensúlyából kimozdító csapás követ.” Papp Sándor Zsigmond, a Békés Pál-díj ezévi díjazottja újabb családregénnyel világít a magyarországi és romániai félmúlt homályába. AYHAN GÖKHAN RECENZIÓJA.
A Világló részletek az íróvá válás és az életmű kialakulásának története mellett érdekes játékot kínál a Nádas-olvasóknak. A memoárban leírt objektív tények, az ellenőrzött emlékképek mögül minduntalan előbukkan a fikció: korábbi művek részletei. Minden kicsit más, de jól felismerhető. SCHILLER ERZSÉBET RECENZIÓJA.
„Körülöttünk ugyanis annyi, de annyi házasság belepusztult önmagába, hogy azt kell mondjam, valami isteni kegyelem folytán mi megúsztuk” – írja Mészöly. (A francokat úsztátok meg, jegyezné itt meg Nádas, szándékos, sebző és önsebző vulgaritásainak egyikével.) REMÉNYI JÓZSEF TAMÁS RECENZIÓJA.
„A takarítónők lopnak, nem kérdés. Az a sok felesleges holmi, az váltja ki belőlünk. Amint nekifogok a munkának, legelőször is megjegyzem, hol vannak az órák, a gyűrűk. Amikor lihegve, vérvörös arccal berontanak, csak hűvösen megjegyzem: A párnája alatt; a zöld pipereasztalkán. Igazából szoktam lopni, de leginkább csak altatót, a rossz napokra is gondolni kell.” DÁNYI DÁNIEL ÍRÁSA.
A Meghalnék érted olyan írásokat tartalmaz, amelyek a szerző életében nem jelentek meg. Nem mintha Fitzgerald nem szánta volna közlésre őket, épp ellenkezőleg: kifejezetten szerette volna megmutatni írásművészetének akkor még ismeretlen oldalát, a lapok viszont ragaszkodtak a jól bevált stílushoz. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF KRITIKÁJA.
Új verseskötetében a jelenlegi honi állapotokat veszi górcső alá, és mond róla roppant erős kritikát. Nehéz dolga van a kritikusnak. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Mintha a melankólia fogalma magát a melankóliát takarná el. A szavak kisemmizik azt, amiről szólniuk kellene. Minél kézenfekvőbbnek látszik a válasz, annál erősebb a hiányérzet, ami kíséri. CSERHALMI LUCA ÍRÁSA.