Ítélkezésre hív fel a Hegymegi Máté által rendezett produkció bekötött szemű, pallóst és mérleget tartó Jusztíciát ábrázoló szórólapja. Nehéz ügy ez, akkor is, ha csak a főhősöket nézzük. De a cím a pusztító szülők halott utódait hívja elénk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Nagyszabású művészeti akció egyik állomása volt február utolsó estéjén a Magyar Zene Háza. De mielőtt rátérnék a műsorszámok ismertetésére, szót kell ejtenem a Kokas Katalin és Kelemen Barnabás művészeti vezetésével működő Fesztivál Akadémia Budapest aktuális tevékenységéről. GABNAI KATALIN ÍRÁSA.
Ha én ezt tudom, sokkal előbb leírom, hogy ilyen Magyarországon úgysem fog soha történni, avagy minden kívánságom így váljon valóra. Vagyis majdnem így. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Míg Antall József hidegvérű vezetőnek, addig Göncz Árpád szerethető, de inkompetens bácsinak tűnik az idei magyar Oscar-nevezésből, mely minden igyekezet, korhű díszlet és átlagon felüli színészi teljesítmény ellenére érdektelen, hollywoodi kliséket mantrázó kurzusfilmmé válik. CSOMÁN SÁNDOR KRITIKÁJA.
Bartók és Kodály életéből inspirálódva született Vecsei H. Miklós szövege és az alkotócsapat improvizációja alapján a meglepően profán, humoros és bátor Ifjú barbárok című előadás, melynek ősbemutatóját ifj. Vidnyánszky Attila rendezésében a Gyulai Várszínházban tartották. HOLLÓSI ZSOLT KRITIKÁJA.
Ó, nagyon vagyok! És majd leszek! Legalábbis képileg! – mondja magáról az előadás az érkező nézőknek, akiknek feje fölött, az ezüstös vasfüggönyre vetítve, vijjogó sirályok végtelenített hada lebeg perceken át. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Minél több előadást láttam a halálról, annál inkább úgy éreztem, élni akarok. Itt, ebben az országban. MOHAI ALETTA BESZÁMOLÓJA.
A Vígszínház meghívott művésze, ifjabb Vidnyánszky Attila most nem úgy ficánkol és lubickol, mint, mondjuk, az anyaszínházában bemutatott Hamlet technocirkuszi porondján, hanem tényleg megindítóan vergődik és szenved a Stúdió K egzisztenciális szorongásokat befogadni és kifejezni képes színterén. Mint Francis Bacon festményeinek őrjöngő ketreclényei. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.
Azon gondolkodom, hű tükre-e a Vígszínházban jó ideje folyó munkának ez a legújabb premier, a Mágnás Miska. Amelyben jószerével egyetlen hozzávaló, egyetlen énekhang van a helyén. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Megvan minden, ami Chaplinnél ikonikus volt és vicces: a világháborús burleszk, a földgömb-balett, a kopaszember-borotválás Brahms V. magyar táncára. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Szertelen, helyenként csipkelődősen provokatív előadás a Míg fekszem kiterítve, amelyben az alkotók lendületükben felmarkolnák az egész világot, de annak egy része kifolyik az ujjaik közül. HAJNAL MÁRTON ÍRÁSA.
Öt előadással, öt megszólásmóddal, öt nagyon különböző látásmóddal találkoztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem FACT Fesztiválján. Megfigyelhető volt a fiatal művészek lelkesedése, és az, hogy a verbalitás már nem a színházi nyelv elsődleges kifejezési formája. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Jöjj el, szabadság, mondja tagolt, pontos értelmezéssel a színészkirály a József Attila-verset az előadásban. A négy évszázados tragédia, s a harmincas évek súlyos látlelete a mába ér. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Él az orosz irodalmi köztudatban egy szállóigeszerű mondás Az ész bajjal jár című 19. századi klasszikus komédia szerzőjéről: „Gribojedov az orosz Shakespeare”. Andrzej Wajda egy régi filmjében ebből fordított poén lett: „Tehát Shakespeare az angol Gribojedov”. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A k2 színház az Újszínház helyett az ELTE-re költözött ebben az évadban. Itt, új bázisukon beszélgettem a Family Guy-ról, Ascher Tamásról, generációváltásról és frissen szerzett Junior Prima Díjáról Benkó Bencével és Fábián Péterrel. PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.