Nagy fába vágta a fejszéjét Horváth Illés, hiszen klasszikus Broadway-musicalt állított színpadra. Ez a közönség szempontjából a „play-it-safe” tipikus esete, de szakmai oldalról meglehetősen nehéz újat mondani a hazai színpadokat többször is megjárt Kabaré-Chicago-My Fair Lady mesterhármas után. Továbbá bajos egy olyan darabot magabiztosan adagolni a közönségnek, ami önmagában is rendhagyó, aszimmetrikus dramaturgiát követ, ráadásul (spoiler alert!) nem is ér a legvidámabb véget. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
Horváth Illés
DEPI END NYÍREGYHÁZÁN
EGY KIS HAZAI Larry McMurtry – James L. Brooks – Dan Gordon: Becéző szavak / Szentendrei Teátrum, Orlai Produkció
Ha Aurora, a Becéző szavak anyafigurája ma élné középkorúsága virágkorát, le sem jönne a facebookról, az instáról, a twitterről, seregnyi követője lenne, és azt mondanánk rá: influencer. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
BALHÉ A BÍRÓSÁGON Maurice Hennequin – Pierre Veber: Folytassa, Ciceró! / Pesti Magyar Színház
A filmsorozat, amire a cím utal, olyan népszerű volt, hogy egy köznyelvi kifejezés is őrzi: „What a carry-on!” Ez felhúzott szemöldökkel kimondva körülbelül annyit tesz: „Minő marhaság!” Kevésbé finoman meg: „Mekkora ökörség!” GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
HAMVAS KÁVÉ, HÓKIFLI Lőrinczy Attila: Balta a fejbe / Pesti Magyar Színház
Horváth Illést a darabból nem a sötét háttér érdekelte, hanem a szintén sötét előtérben mozgó fiatal generáció. Róluk rendez – nekik. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„… ÉRDEKES MÓDON NEM KOPOTT” Beszélgetés Kovács Zsolttal
A Pesti Magyar Színházban meghívott vendégként próbált Lőrinczy Attila Balta fejbe című darabjában Kovács Zsolt. Vele beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
CÉLTUDATOS AKTIVITÁS Beszélgetés Horváth Illéssel
A Magyar Színház társulatának tagjával, Horváth Illéssel színház és film kapcsolatáról, népjóléti intézkedésekről és közönségnevelésről is beszélgettünk. PROICS LILLA INTERJÚJA.
TÖBB KÖDÖT Eugene O’Neill: Utazás az éjszakába / Magyar Színház
A kezdés jót ígér. Tiszta, harmonikus színpadképben tiszta, célratörő rendezői elképzelést, amely majd fokozatosan felkavarja és értelmezi a rejteni próbált családi szennyet. A remélt színpadi erővonalak azonban nélkülözik a közlés sodró erejét, s csak vonalak, vonalak. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ALACSONYAN SZÁLLÓ IGÉK Dobozy Imre: A tizedes meg a többiek / Pesti Magyar Színház
A legendákhoz felérni és a legendákat megkérdőjelezni egyaránt a lehetetlent kísértő vállalkozás. Az előbbire a Pesti Magyar Színház társulata, az utóbbira e sorok írója tesz elszánt, ám sikerrel alig kecsegtető kísérletet. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
HATALOM, DÖLYF Szálinger Balázs: Köztársaság / Zsámbéki Színházi Bázis
A játéktér (Cseh Renátó és az egykori szovjet hadsereg munkája) – három oldala átlátszó, a negyedik pedig a holdfényes erdei éjszakába nyílik – félelmetesen sugallta, hogy ez a köztársaságlenyomat nemcsak korabeli, de időtlen és örök. PROICS LILLA ÍRÁSA.
NEM SZÁZAS Egressy Zoltán: Halál Hotel / Óbudai Társaskör
Egressy Zoltán igazi profi színpadi szerző, tudja a mesterséget, de neki sem jön mindig ki a lépés. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
KI VAN OTT BENT? Frankenstein / Magyar Színház
Frankenstein története még a legpocsékabb horrorfilm-adaptációkban is felveti az emberi természet mibenlétének kérdéseit. Koltai M. Gábor rendezése ezekre keresi a választ, és a felszín kapargatása helyett igyekszik a történet mélyére tekinteni. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
AZ ÓSDI SZÖVEG BÖRTÖNÉBEN Shakespeare: Athéni Timon / KoMa Társulat, Jurányi Inkubátorház
Próbálom megérteni, hogy a KoMa Társulat mi végre választotta ki Shakespeare drámái közül épp az Athéni Timont. Próbálom, de nem értem. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.