„Lehet szeretni és lehet rajta szórakozni” – mondja az elsőfilmes Zomborácz Virág az Utóéletről. Hogy igazat adhatunk neki, abban bizonyára a film humorának, a magabiztos színészvezetésnek és a sztori szerethetőségének is szerepe van. Interjúnkban minderről és a Karlovy Vary-i sikerről is beszélgettünk. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Gálffi László
„NEM KEZDTEM EL ÉLETMŰVET ÉPÍTENI”
APÁD LÁTOD AZ ÁGYADON Utóélet
Okos humor, a brutalitásig közvetlen fogalmazás, a háttérben a vidéki Magyarország viselkedésének tűpontos vázlata. Az Utóélet alapján Zomborácz Virág nemsokára a magyar női Wes Anderson lehet – de ennek egyáltalán nem biztos, hogy örülnénk. GYENGE ZSOLT KRITIKÁJA.
ÉRZEM, HA AZ ÖTÖDIK SORBAN VALAKI NEM KEDVEL Beszélgetés Gálffi Lászlóval
Az ördögöt kellett volna szinkronizálnom – mondja Gálffi László, aki szívesen mélyedne el egy könyvben októberben is, ha lenne rá ideje. Csak nincs, mert annyit játszik. A kritikusok a legjobb mellékszereplő díjára jelölték az Örkény Színház Hamlet előadásában nyújtott alakításáért. Az egy szerep ez esetben három. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A VERS UDVARÁBAN Anyám tyúkja (1.) / Örkény István Színház
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
“Ő FIZET, NEM?” Shakespeare: Hamlet – Örkény Színház
Nem, nem fogom vissza magam, mindent és mindenkit leírok, mert ebben az előadásban mindenkiről van mondanivaló. Hogy ez az előadás rendben van, azt már az első pillanattól fogva lehet tudni, egyszerűen jól kezdődik. FORGÁCH ANDRÁS ESSZÉJE.
EGY ZSARNOK SZÜLETÉSE A Kék Angyal avagy egy zsarnok vége / Örkény Színház
A feleslegesen felsrófolt, elnyújtott diákszínházi kezdés és a semmitmondóan elejtett rövidke befejezés közötti jelenetkavalkád nem „Ronda tanár urat” és nem Frölich Lola lokálművésznőt mutatja főszereplőnek, hanem a kis- és nyárspolgári tömeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
ÉS MOST VISZI… Szigligeti Ede műve alapján írták a Mohácsi testvérek: Liliomfi / Örkény Színház
Megszokhattuk, hogy a Mohácsi testvérek keze közé kerülő drámai alapanyag soha nem marad érintetlen, Szigligeti Ede vígjátékával sem történik ez másképp. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
FELHŐTLEN TAPSVIHAR Shakespeare: A vihar / Örkény Színház
Bagossy László nem Shakespeare darabját, hanem a Prospero rendezte előadást állítja színpadra. Bár a varázslatos sziget – a színház – hatalmába keríti, A vihar a vígjátéki hangnem, a virtuóz nyelvhasználat és az ötletes látvány dacára sem veszít társadalmi-politikai súlyából. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
RITKA NAPKITÖRÉSEK John Murrell: Az isteni Sarah / Belvárosi Színház
A címszereplő, az 1844-ben született Sarah Bernhardt szeszélyesen végletes művész és minden porcikájában különleges asszony volt. „Szent szörnyeteg”, mint a színlap tudatja. Felkavaró szélsőségesség, formátumos öntörvényűség az előadást meg sem környékezi. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
TALÁLT, SÜLLYEDT Ingmar Bergman: Dúl-fúl, és elnémul / Örkény Színház
Gigor Attila keresett egy Bergman-darabot (amely színműnek készült, szerzője tévéfilmet forgatott belőle 1997-ben), amit kézbe véve kedvére hódolhatott Bergman zsenijének s a filmcsinálás hőskorának. Csakhogy a Dúl-fúl, és elnémul a nagy rendező gyöngébb művei közül való. KOVÁCS DEZSŐ ÍRÁSA.
FÉNYTELENÜL Csehov: Ványa bácsi / Vígszínház
Áttetsző függöny mögött árnyalakok imbolyognak. Kopott bútorok, összemálházott könyvek romhalmazán elveszett, tévelygő lelkek feszülnek egymásnak; drámájuk mégsem tud fölszikrázni. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
ÖRÖMVIRÁG(NYELV) Tiszántúli Emanuelle / Színház- és Filmművészeti Egyetem
Gálffi László egyik első főszerepe lehetett A kenguru című film örökké beatdalokat hallgató teherautósofőrje, Varjú István. A színész a mozi elkészültekor, 1975-ben huszonhárom éves volt – körülbelül annyi, mint a végzős színészosztály hallgatói most. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.
DELIKÁT Jógyerekek képeskönyve / Örkény Színház, POSZT 2009
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„EL KELL FUTNI” Molière: A mizantróp / Örkény Színház, DASZSZ 2009
Amikor Petri György 1994-ben zseniálisan magyarította-újrafogalmazta a Mizantrópot, Molière amúgy is keserű megállapításába a maga és kortársai életérzését vetítette bele: „Ez a kor oly perverz és becstelen!” Napjaink valóságáról ennél is lesújtóbb Gothár Péter véleménye. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.