Magyarország öreg ország lett. Öreg, suttyó és gőgös, s ha a díszletek csiliviliben nyomják is, a mélyben, a háttérben terjeng a rothadás édes, émelyítő illata, mert azért Borsodban nem a 2-es villamos nünükézik a rozsdamarta buckák közt. SZÍV ERNŐ ÍRÁSA.
Amikor olyan színdarabbal van dolgunk, amiről Kosztolányi Dezső publikált színikritikát, nehéz ellenállni az idézésének. Szerencsére nem is muszáj ellenállni. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„Nem tudom, milyen a jó báb, de azt tudom, hogy Németh Ilona jó bábokat készít.” – mondta Zalán Tibor a Műcsarnokban nyár végén megrendezett Bábképzetek című kiállítás megnyitóján. A kiállítás alkalmat adott arra, hogy beszélgessünk a bábokról, színházról. Mindarról, ami Németh Ilona élete. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Úgy zajlik a konfliktus, hogy az erőviszonyok már nem a régiek, elbizonytalanodtak a státuszok: lényegében ki a gyerek és ki a gondviselő. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Szikszai Rémusz hozott is ajándékot meg nem is a tatabányai társulatnak és nézőknek. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Van az úgy, hogy egy irodalmi est főszereplője és a kérdező nem pendülnek egy húron, mégis – talán pont ettől a feszültségtől – valahogy emlékezetesebbé szövődik a beszélgetés. A Müpa neves kortárs szerzőket bemutató Literárium sorozatának talán eddigi legemlékezetesebb epizódja volt Kántor Péter estje. POGRÁNYI PÉTER ÍRÁSA.
Három Szép Ernő és egy konferanszié: revü lett az Emberszagból a Szkéné színpadán. Mivé lett a világ? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van olyan, hogy a színházban a líra a legdrámaibb kifejezőeszköz. Olyan is van, hogy egy báb életre kel – persze csak ha ember mozgatja. És előfordul, hogy ez mind egyszerre van – Vaskakas, ESZME, a Trafóban. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az előző beszámolónk végén a Budapest Bár éjszakai koncertjén is felfedeztük a patást, a cél pedig továbbra is ez: „keresd az ördögöt!”. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
Nem fonóban: hangárban. Csak a zord idő miatt ott, mert a tervek szerint a hangár előtt, szabadban. Ősztől bizonyára a Jurányi kőfalai közt. Rugalmas darab ez, érvényes, szép mese: bárhol el lehet színházilag mesélni. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az I. Erzsébet című előadásban Medici Katalint alakító Kaszás Gergőt a POSZT-on a legjobb férfi mellékszereplőnek választották. A Színikritikusok Díjának legjobb férfi mellékszereplő várományosa. Kaszás Gergővel beszélgettünk színházról, díjakról, kritikáról. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Átlátszó, mint az ablaküveg: Peter Shaffer Amadeus című darabja nem filozofikus értelmezést, világrengető rendezői koncepciót kíván, hanem jó színészeket. De azt nagyon. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az idei évadban átadta a Stúdió K vezetését a fiataloknak, Zubek Adriennek és Nagypál Gábornak. Rendez és játszik. Nyughatatlan alkat. Színházról, a függetlenek létéről, túlélésről beszélgettünk Fodor Tamás színész-rendezővel, a Stúdió K alapítójával. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Október 11-én került sor a premierre, január 11-én már Kafka-adaptációjának új változatát mutatta be a Ráday utcai színház. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a társulat észlelte a hibákat, kigyomlálta őket, és kész. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Márpedig a színháznak muszáj politizálnia, ha másért nem, hát azért, mert a politika pont olyan, mint a színház: kulisszahasogató ripacsok és istenadta tehetségek váltják egymást a pulpituson, vagyis a világot jelentő deszkákon. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.