Euripidész

ÚJRA KELL KEZDENI?
33. THEALTER, 1-3. nap

A Régi Zsinagóga kertjébe lépve szemet szúrnak a bejárat fölé aggatott színes nyakkendők. Milyen ünnep készülődik itt? Megnyitó, búcsúztató, esetleg megemlékezés? A kérdésre nem kapunk választ Balog József performanszba hajló beszéde után sem, aminek a végén ő is felköt egy fekete nyakkendőt. Háta mögött a 33. THEALTER plakátja: egy kézpár, tele fehér körökkel. Vagy nézői szemekkel. Vagy nullákkal. BÁLINT ZSÓFIA BESZÁMOLÓJA.

Tovább a cikkhez

„NEKED SOK EZ A NŐ”
Euripidész: Médeia / Pinceszínház

A színházterembe belépve Karsai Györgyöt pillantjuk meg, aki a színpad szélére állított asztalnál mesél a Médeia-mítosz eredetéről és a dráma cselekményének előzményeiről. Aki hallotta már őt előadni, pontosan tudja, hogy mennyi humorral tudja bizonyítani a mitologikus történetek időszerűségét. Kockázatos így kezdeni egy előadást, hiszen a néző szívesen hallgatná őt az előadás egész ideje alatt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

A (KÁLYHA)CSÖVEK APOTHEÓSZISZA
Euripidész: Bakkhánsnők / Nemzeti Színház

Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE.

Tovább a cikkhez

EMBER EMBERNEK
THEALTER 30, 7-9. nap

A 30. THEALTER is majdnem elmaradt a világjárvány miatt, s hogy mégis sikerült megrendezni, azzal a csapat igen jókor jött gesztust tett a színháziak és közönség felé is. Még az utolsó három napon is meghatott, hogy a törzsközönség rendületlenül viselte a maszkot a zárt terekben: le sem tagadhatnák a színházhoz való makacs ragaszkodásukat. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.

Tovább a cikkhez