Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Jordán Adél-bemutatóval véget ér az AlkalMáté Trupp önfeldolgozó sorozata. Az osztályfőnök-rendezőt, Máté Gábort kérdeztük. STUBER ANDREA INTERJÚJA.
Van ez a közönség által igen-igen kedvelt színházi műfaj, az életjáték. Nem dráma, de színház; kapcsolódása mind a hétköznapokhoz, a jelenhez, mind a közönséghez direkt, evidens. Ha ráadásul a színházról, színészről (is) szól, a siker garantált. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Az Orlai Produkciós Iroda Second life, avagy Kétéletem című előadása erősen elgondolkodtatott arról, vajon mi lennék, ha nem újságíró. Remélem, nem lennék politikusfeleség, egyházi méltóság, George Michael vagy Jim Carrey. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Tárgyalótermi drámának álcázott laboratóriumi kísérletet mutatott be a Katona József Színház. A látottak megerősítik azt a feltételezésünket, hogy vannak kérdések, amikre se igennel, se nemmel nem lehet jól válaszolni. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha könnygáz megy a szemedbe, akkor ne vízzel, hanem tejjel öblögesd, mondja. Bátrabbak citrommal is megpróbálhatják. Viszont amíg elhárul a technikai hiba, és végre kapcsolják Isztambult, laborkörülmények között tanulunk tüntetni Bênavval. SZÉKELY ÖRS ÍRÁSA.
A háttér érdekesebb, mint az előtér. Többet mond, amit elhallgatnak, mint amit kikiáltanak. Jobb, ha borul a forma logikája, mint ha fennáll. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Főiskolás korától hűséges tagja a Vígszínháznak. Szinte minden figurát eljátszott, nagyon színes az általa alakított karakterek palettája. A revizor című előadásban a polgármester szerepében nyújtott alakításáért Színikritikusok Díjára jelölték a legjobb férfi főszereplők között. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Patrónusa egyházi döntés folytán a szentek közösségét kényszerült elhagyni, mert a történeti kutatás szerint nem is élt soha. Gál Kristóf önszántából fordított hátat a színészi pályának, hogy rendőrnyomozóként keresse élete értelmét. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Látszólag távol áll tőlünk a Mártírok problematikája. Mayenburg új darabja a fanatizálódás mechanizmusáról mutat fel szikár korrajzot, ezúttal a vallás kontextusában, minimális ítélkezéssel. Dömötör András Kamrabeli rendezése a közeledés veszélyére irányítja a figyelmet. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Terápiás fázisába érkezett Máté Gábor és Horvai István 2003-ban végzett osztályának önéletrajzi ihletettségű, immár a hatodik egynyári részt színre állító közéleti bulvársorozata, melynek jótékony hatásai egyéni és közösségi szinten is reménykeltők. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.
Panellakás. Henteskötény és disznóvér. Láncfűrész, horrorfilm és metálzene. Ihletett Férfi, betoppanó barátnő, dörömbölő szomszéd és hatósági intézkedés. „Ez így összefoglalva kurva szarul hangzik.” Pedig egyáltalán nem az. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
Látszólag színház- és színészellenes adaptációt készített Francis Huster az 1947-ben megjelent regényremekből. A monodráma előadójának sokszor azt is be kell mondania, mely szereplő szavát hallatja. S mégis: A pestis színészdiadal, igazi színház. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Fokozott érdeklődés övezi a Katona nyolcrészesre tervezett szituációs komédiáját, de a háttérben, mint mindig, ennél többről van szó. A rejtélyes megnevezés: földalatti szupertitkos csoport A Gondnokság hőseire és az előadás alkotóira egyaránt vonatkozik. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Aki ismeri Csáth Gézának – a maga korában egyedülálló – tudományos igényű munkáját, kételyekkel ül be a stúdióterembe: vajon lehet-e egy kóreset leírásából és analíziséből színházi előadást létrehozni? Lehet. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.