Mindenek előtt fontosnak tartom leszögezni: Ördög Tamásnak, Kiss-Végh Emőkének és az Örkény társulatának nagyon jól áll Ingmar Bergman. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Nem, nem a Szentivánéjit láttam, amiben Zuboly az oroszlán szerepét is elkívánja, mondván: „Majd ordítok én, hogy még a fejedelem is azt kiáltja rá: ordítson még egyszer!” Hajduk Károlyt hallottam ugatni Ionesco Különórájának Mozsik Imre által átírt változatában. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Előfordul, hogy a kritikust a szakmai tudásnál-érdeklődésnél mélyebben érinti meg egy előadás; ilyenkor eldöntendő, hogy ellép-e a feladattól, vagy vállalja a személyes többlet-érintettséget, és éppen beleáll. Ez utóbbit választottam. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Utolsó estjéhez érkezett a Fesztivál Akadémia 2021-es sorozata. A szervezők és muzsikusok egy évre elbúcsúztak a közönségtől – de a koncert egy másik búcsú számára is alkalommal szolgált: az előadók ezen az estén emlékeztek meg tavaly elhunyt társukról, Alexander Buzlovról, az est valamennyi produkciójával az ő személye és művészete előtt tisztelegve. CSENGERY KRISTÓF ÍRÁSA.
Eminens fordítási gyakorlat és színes szélesvásznú drogprevenciós körkép egyenesen a bulinegyed szívéből: Bodó Viktor végre újra Magyarországon. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Secondhand című előadás minden epizódja a dicstelenül kimúlt (?) Szovjetunióról szól, az előadás egésze azonban belőlünk, nem-szovjetekből épül és rólunk mesél. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Próbálom elkerülni a címbe tolakvó alliterációt, de erősebb nálam. S végül is, erről van szó. Gáspár Ildikó Kafka-látomásának lényege a barátkozó borzalom, a házi koszton hizlalt rémképek tanító célzatú bemutatása. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Az Európai Hidak 2017 – spanyol napok keretében mutatja be a Müpa LaChiusa – Lorca Bernarda Alba című darabját, amit először 2011-ben játszottak. A darab izgalmas táncdráma, sokféle stílust, formát ötvöz, alapjait a García Lorca drámája adja. Akkor és most a címszereplő Csákányi Eszter. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
A szerző „kis haláltánc” megnevezéssel illette több mint nyolcvan éve íródott darabját. Kis haláltánchoz kis tánc vagy kis halál szükséges. De van-e kis halál? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Frappáns újrafordítás, szellemesen működő díszlet, karaktert teremtő jelmezek, pompázatos alakítások, elegáns és gondos rendezés – a műgond megtestesülése. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Október közepén Memo című tévéfilmjével debütált filmrendezőként Tasnádi István, aki nem csak arról mesélt, milyen volt első filmjét és benne Haumann Pétert rendezni, hanem a tévéfilmek helyzete és a Kút körül dagadó botrány kapcsán is kifejtette véleményét. SOÓS TAMÁS INTERJÚJA.
Magas színvonalú, komolyan vett szórakoztató előadást látni mindig öröm, pláne, ha abban szenvedély is van, nem csupán hűvös profizmus. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Mi marad a színésznek, ha testét kíméletlenül közszemlére tesszük, elvesszük tőle a szöveget, megfosztjuk a partnerektől, de még a nézőkkel való közvetlen kommunikációtól is? Nagyon sok, kevés híján maga az élet. Vagy tán kicsit több is annál. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Fácántánc 1695-ben játszódik Magyarországon; épp felszabadultunk a török elnyomás alól, mármint felszabadított bennünket a Nyugat, vagy talán mégsem, és itt őrlődünk a keleti nyitás és a nyugati nyomás között. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.