Ez a darab, Székely Csaba Öröm és boldogság című drámája prezentáció. Pontosabb lenne demonstrációnak nevezni, de ebből a szóból sajnos kiveszni látszik az eredeti jelentése, a ma használatos meg ide kicsit sem illik. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A drog öl. Nem pillanatok alatt, hanem fokozatosan, módszeresen elpusztítva a személyiséget. Függetlenül attól, hogy mennyire erős a személyiség, és attól is, hogy miért ragaszkodik a drogokhoz. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Már az előadás első percében a frászt hozzák ránk Alföldi színészei. Úgy toppannak be ugyanis a színpadra, mintha terheléses EKG vizsgálaton vettek volna részt percekkel azelőtt. Csapkodnak, kapkodnak, csupa ideg minden mozdulatuk. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
Tegye fel a kezét, aki érti, miről szól valójában Lewis Carroll Alice Csodaországban című könyve. Ugye? Talán épp ez az oka annak, hogy Walt Disneytől Tim Burtonön át Bocsárdi Lászlóig és Tengely Gáborig mindenki érdemesnek találja arra, hogy adaptációt készítsen belőle. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Gyerekekkel színházba menni az egyik legjobb élmény, mert nagyon kegyetlen nézők. Ha valami nem tetszik, beleszólnak, másra figyelnek, előkerül valami ennivaló, de az a minimum, hogy elkezdenek egymással beszélgetni. Ha viszont valami tetszik nekik, akkor egészen átadják magukat az élménynek. BALÁZS JÚLIA KRITIKÁJA.
Fehér Balázs Benő rendező megpróbálta a fiatalabb korosztály vizuális ízlésére hangolni az örökzöld zenés darabot. A sikerért még csak nem is kellett hallgatnia korunk lebutító szirénhangjaira. MOSOLYGÓ MIKLÓS KRITIKÁJA.
Fekete május lenne a megfelelő cím, ha nem viselné azt sok más, lelki és meteorológiai rendellenességről szóló írás, köztük egy 1899-es Ady-cikkecske is. Itt és most a történelmi elsötétülés megidézése indokolná: 1915-1917 között járunk. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Szocializmus, alkoholizmus, értelmiségi létbizonytalanság, toxikus családi környezet. Nagyjából ezeket a témákat dolgozza fel Enn Vetemaa drámája és Böröndi Bence budaörsi rendezése. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Alföldi Róbert rendezése eleven színházi paradoxon: hatásos előadás – nem különösebben erős, izgalmas vagy jelentékeny főszereplőkkel. Sok a csend, sok a támadó látvány- és játékötlet, sok a hisztéria a budaörsi Elektrában. Néha túl sok. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
A történet szinte minden eleme reális, életszerű momentum, ám a belőlük felépülő struktúra álomszerű: ismétlődések, váratlan váltások követik benne egymást. Az idő viszonypontja pedig csakis a zene folyama. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A Punktum! című előadás – műfaját tekintve “óvodai dac-parádé” – szépen modellezi a felnőttek világát: alapvető konfliktusokat, drámákat, helyzeteket képez le gyereknyelven, gyerekeknek, humorral és ötletesen. Kolozsi Angéla a Budaörsi Latinovits Színházban a színészek improvizációiból írt-rendezett életrevaló játékot – az előadást 3 éves kortól ajánlják. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
A félelem megeszi a lelket (Átrium), A salemi boszorkányok (Szombathely) és III. Richárd (Radnóti Színház) – ez csak pár darab a produkciók közül, amelyekben Alföldi Róbert az elmúlt évadban dolgozott. Izgalmas évad volt, így nem meglepő, hogy előadásai idén öt kategóriában is jelöltek a Színikritikusok Díján PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
Spolarics Andrea a Madách Színházban indult, majd rövid idő után Szolnokra szerződött, onnan Kolozsvárra, ahonnan díjakkal övezett és kihívásokkal teli hét év után hazajött, hogy részt vegyen a Bárka alapításában. Egyike azoknak, akik tizenhét év után az utolsó napokban sem hagyták el a süllyedő hajót. A budaörsi Latinovits Színházban a formálódó állandó társulat tagjai között volt. Játszik, tanít, rendez, nem kényelmesedik bele semmilyen helyzetbe, nem fél újrakezdeni, kezdeményezni. SZEMERÉDI FANNI INTERJÚJA.
Az egerek és emberek című történettel nem tudtam mit kezdeni, tulajdonképpen kamaszkorom óta – akkor nagyon erősen hatott rám a szomorúsága, de sejtelmem sem volt, mi az, ami valahogy mégsem stimmel az egésszel. Anno a Tháliában és később a kaposvári előadáson sem jöttem rá, mitől olyan ambivalens ez a sztori, de most a Latinovits Színházban megértettem. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Sok Godot-ra várva előadásnál éreztem már azt, hogy tulajdonképpen többször ugyanazt a Godot-ra várva előadást látom. Ismerős, kissé unott bámészkodás ez, olyasmi, mint Vladimiré és Estragoné a drámában. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.