Érdemes császárként élni a 21. században? Szerepeink mögött megtalálható-e az az ember, aki valaha voltunk? Kaszás Gergő ezeket a kérdéseket szegezi a nézőnek Pirandello mesterművében, a IV. Henrikben. RUFF BORBÁLA ÍRÁSA.
Van, akinek természetes, hogy a nem heteroszexuális állampolgárok is hasonló jogokkal rendelkezzenek, mint a többiek, míg mások számára ez nem magától értetődő. Gondoljunk róla bármit, a kérdés jelen van ma Magyarországon, így a színháznak is kötelessége reflektálni rá. Erre tesz kísérletet Tarnóczi Jakab Vízkeresztje. HORNOK MÁTÉ ÍRÁSA.
Lakos Nóra első nagyjátékfilmjében Kerekes Vica markáns jelenléttel uralja a vásznat, s ha a néző el tud tekinteni az alapszituáció teljes irrealitásától és a film széteső szerkezetétől, akkor végső soron korrekt, visszafogott romantikus vígjátékot kap. VIGH MARTIN KRITIKÁJA.
Nem, nem lett dráma. Novella ez inkább, nagynovella vagy kisregény az élet kényszerű továbbadásáról s az asszonyi agyonverhetetlenségről, mely érték ugyan, bár errefelé az is fájdalmasan hiábavaló. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Amikor Eric Assous a Mesterhármas című, Molière-díjjal kitüntetett színdarabját írta, nyilván nem gondolt Herczeg Ferencre (vagy /le/fordítva: François Ducre.) STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Mindenki onnét jön, ahonnét tud, és mindenki ugyanoda tart. A múlt és a jövő elveszett, tudjuk ezt már Székely Csaba drámatrilógiájának első két darabjából, a Szkénében bemutatott harmadik darab, a Bányavíz csak megerősíti mindezt. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Tagadhatjuk, de attól még legtöbbünk be van zárva saját szűkös vagy tágas(nak gondolt) cellájába. Előítéletek és elvárások, vélt és valós sérelmek, tegnapi és mai traumák zátonyai között kormányozzuk életünk hajóját. JÁSZAY TAMÁS BESZÁMOLÓJA.
A korrupció és a román-magyar-ultramagyar együttélés témáira íródott Bányavakság helyszíne a Bányavirágból ismerős, reménytelenségbe süppedt erdélyi falu, ahol nem pusztán az alagút végén nem látni a fényt, de a bejárat sem volt túl világos. Ezért aztán mindenki masszívan töményezik útközben. VARGA ANIKÓ KRITIKÁJA.
A sekély retró, a derűs tinglitangli és a kacagtató stílparódia között pendlizett az egri Gárdonyi Géza Színház városmajori vendégjátéka. A nő rejtély, a férfi nemkülönben, s bizonyosságra csak a táncdalokban lelhetünk. LÁSZLÓ FERENC CIKKE.