„22 évvel ezelőtt 2000 volt, 33 évvel ezelőtt 1989.” Akár ezzel a felirattal is találkozhatna a látogató Wolfgang Tillmans kiállításán. A bécsi mumokban az is kiderül, hogy a hang éppúgy lehet az absztrakció tárgya, mint az idő. MARTINCSÁK KATA KRITIKÁJA.
„Bécs, 1938 márciusa. Ausztriát a Harmadik Birodalomhoz csatolják.” Így kezdődik a Nehéz csontok című regény fülszövege, de egyáltalán nem úgy folytatódik, mint ahogyan a kezdőmondat után várná az olvasó. Súlyos történelmi regény helyett gengszterregényt tartunk a kezünkben. Hősök-e a hősök és áldozatok-e az áldozatok? KONOK PÉTER RECENZIÓJA.
Három színész játszik három Peer Gyntöt – Bodó rendezésének igazi kérdése, hogy kiadnak-e egyet. Elgondolkodtató, retard hatású előadást láttam a bécsi Volkstheaterben – tudják, mint az elnyújtott hatású gyógyszer. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Egy osztrák vidéki fiút Bécsbe vet a sorsa trafikosnak a második világháború előtt. Itt találkozik az idős, nagybeteg Freuddal, aki nem lélekbúvárként, nem tudósként, csak beszélgetőtársként van jelen a fiú életében. Borús hangulatú felnövekedésregény a világháború árnyékában. TAMÁS ZSUZSA ISMERTETŐJE.
Ki volt Peter Bruegel? Moralista vagy fatalista? Optimista vagy cinikus? Humorista vagy filozófus? Népies vagy intellektuális? Humanista vagy mizantróp? Lokális vagy globális gondolkodó? BORDÁCS ANDREA ELEMZÉSE.
„Vesztesek emlékeznek a vesztesekre.” Erős, a mindenkori háború esszenciáját megragadó felütés Tompa Gábor fesztiváligazgatótól. Ilyen volt a kolozsvári Interferenciák hatodik kiadásának első fele. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Az Osztrák Irodalmi Múzeum valamivel több, mint egy éve nyílt meg. Állandó kiállítása pontosan azt tudja, amit egy 21. századi múzeumtól elvárunk: jól adagoltan és interdiszciplinárisan ismeretet terjeszt, kontextusba helyez, elgondolkodtat, saját élményt ad. PAPP TÍMEA BESZÁMOLÓJA.
Az ausztriai székhelyét Grazból Bécsbe áthelyező Bodó Viktor a Volkstheaterben bemutatott Ivanovjával az osztrák főváros rá kíváncsi közönségének hozott is ajándékot, meg nem is. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Száz évvel a halála után mintegy három hónapnyi reflektorfény vár Walburga Neuzilra, aztán várhatóan ismét eltűnik a szemünk elől. Ki ő? Mire ez a sok fény most? Miért nem ugrik be azonnal a teljes neve? Jogos kérdések. A helyszín Bécs, az időpont a huszadik század fordulója. Wally egy modell a sok közül – helyesebben Egon Schiele egyik modellje. BENCZE MARIANN ÍRÁSA.
Új, különleges látnivalóval gazdagodott a bécsi múzeumok kínálata: 11 év szünet után, 2013 tavasza óta újra látogatható a bécsi Kunsthistorisches Museum Kunstkammer gyűjteménye. BÉKÉS ENIKŐ ÍRÁSA.
Pierre & Gilles „Vive la France” című művével plakatírozzák a kiállítást, amely három meztelen játékost ábrázol, gondolom a nemzeti tizenegyből – egy feketét, egy arabot és egy fehéret. Azaz nem teljesen meztelenek, mert arany sportcipőt és kék, fehér, piros focista-zoknit viselnek (ugyanilyen színű labdával). A prüdéria elkezdte tenni a dolgát, a hímvesszőket befeketítették, s végül a múzeum is jobbnak látta, hogy a legtöbb nyilvános helyen – ha nem is mindenütt – fekete sávval ragassza felül a kényes részeket. RADNÓTI SÁNDOR ÍRÁSA.
A bécsi akcionisták művészete különleges helyet foglal el az osztrák képzőművészet történetében, illetve az osztrák art world struktúrájában. NEMES Z. MÁRIÓ KRITIKÁJA.
Hans Makartról, a XIX. század végi Bécs „festőfejedelméről” nehezen dönthető el, hogy művésznek vagy életművésznek volt-e nagyobb, hogy teljesítménye, stílusa saját korszakának csúcsát, egyben lezárását jelentette-e, vagy az első modern volt a század utolsó harmadában. BOGDANOV EDIT ÍRÁSA.
Hisz Ön a fenntartható fejlődésben? Van víziója a jövőről? Mit tehet mindezért a művészet? A Siemens kezdeményezésére fiatal képzőművészek és vezető gazdasági szakemberek „párbeszédéből” született anyag maga is ezekre a kérdésekre keresi a választ. MIKLÓS MELÁNIA ÍRÁSA.