A rendező nem látszik számolni avval, hogy A kripli milyen vékony jégen jár. Ha nem lennének ritmusérzékeny színészei, beszakadna az egész. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
Habkönnyű nyári bohóság? Ugyan. Halotti tor, szappanopera-dialógusokkal. Van azért társadalomkritika is, miért ne lenne? KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Időkapszulába kerül az, aki belép a Rózsavölgyi Szalonba – és a helyzet visszavonhatatlanná válik a patinás könyv- és zeneműbolt első emeletén, ahol fél órával kezdés előtt is már csak a hátsó asztaloknál jut hely. SEBESTYÉN RITA KRITIKÁJA.
Bohózatot csak komolyan és tétre menően szabad játszani. E kettő jórészt hiányzik a sikeres kaposvári Szigligetből, s nem arra inspirál, hogy nevetve búcsúzzunk múltunk egy rémes korszakától. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
A Guppi „hazatért” a POSZT-ra: 2009-ben itt találkozhatott vele először a magyar közönség, felolvasószínházi formában. Azóta két előadásban is színre került: a Centrál Színházban Kiss Csaba, az Aranytízben Szikora János rendezte – utóbbit láthattuk az idei OFF-Programban. MARKÓ RÓBERT ÍRÁSA.
Két kaposvári vizsgaelőadást mutattak be két egymást követő napon a POSZT off-programsorozatának keretében, az egyiket mindjárt két szereposztásban is. Sem az Ördögök, sem a Portugál színrevitele nem volt tanulság nélkül való. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Nemrégiben mutatta be a budapesti Nemzeti Színház Sánta Ferenc Az ötödik pecsét című művét; a regényből Hamvai Kornél írt drámát, az előadást Jordán Tamás rendezte. Most elkészült a pécsi bemutató is. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.