Túlzok, de nem nagyon, ha azt mondom, hogy ez a legviccesebb Bánk bán, amit valaha láttam. A pályakezdő Vilmos Noémi pécsi előadására mégsem elsősorban emiatt fog emlékezni az utókor. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Bagossy Levente
HARC A NAGYÚRRAL
NEMSOKÁRA JÖN Katona József: Bánk bán / Pécsi Nemzeti Színház
A vesszőkön és a hangsúlyokon sok minden múlik, ezt régóta tudjuk: „a pécsi Bánk bánt megnézni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem”. OROSZLÁN ANIKÓ KRITIKÁJA.
EGY AJTÓ Szvetlana Alekszijevics: Secondhand / Örkény Színház
A Secondhand című előadás minden epizódja a dicstelenül kimúlt (?) Szovjetunióról szól, az előadás egésze azonban belőlünk, nem-szovjetekből épül és rólunk mesél. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
IDŐHUROK Szvetlana Alekszijevics: Secondhand – szovjetűdök / Örkény Színház
Nem Alekszijevics világa a Secondhand című előadás, hanem a kelet-európai emlékezetpolitika kis tükre: egyszerre van jelen benne amnézia, nosztalgia és egy mitizált posztszovjet társadalomkép. KOLLÁR ZSUZSANNA KRITIKÁJA.
CSUDIJÓ Alan Jay Lerner- Frederick Loewe-Baráthy György: My Fair Lady / Centrál Színház
Annyira bírtam volna, ha a My Fair Lady legutolsó jelenetében Eliza egy lendületes mozdulattal Higgins fejéhez vágja a férfi papucsát. De hát odateszi neki, a lába elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
MONDJA, EGYRE MONDJA… Ödön von Horváth: Mesél a bécsi erdő / Örkény Színház
Hát persze hogy a harmincas években és Bécsben járunk, hiszen a bécsi erdő mesél. Hát persze. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„MILYEN KATLAN IS EZ…?” 8. Ördögkatlan Fesztivál, 1-3. nap
A Dél-Baranyában nyolcadik alkalommal megrendezett Ördögkatlan Fesztivál ár-érték arányban talán még mindig a legjobb választás minden korosztály számára a nyári fesztiválszezonban. OROSZLÁN ANIKÓ BESZÁMOLÓJA.
FELÁLDOZHATÓK Molière: Tartuffe / Örkény Színház
Bagossy László Tartuffe-rendezésében mindenki és minden feláldozható. Egy család nyugalma a hatalomért, egy előadás egyetlen jó ötletért. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
KUKUCSKA SZÍNPAD Michael Frayn: Függöny fel! / Centrál Színház
Kifordítom, befordítom, mégis színház a színház – üzeni nekünk az 1982 óta világhódító farce, most éppen a Centrál társulatának tempós előadásában. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
APOKRIF Ödön von Horváth: A végítélet napja / Katona József Színház
A Woyzeck-parafrázisként is számon tartott színmű a Georg Büchner(–Tom Waits) Woyzeckjét a Katonában jelenleg ugyancsak játszó Keresztes Tamás állomásfőnök-alakítása révén kerül legközelebb az előadás elején ígérkező magas, metsző horizonthoz. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
FELHŐTLEN TAPSVIHAR Shakespeare: A vihar / Örkény Színház
Bagossy László nem Shakespeare darabját, hanem a Prospero rendezte előadást állítja színpadra. Bár a varázslatos sziget – a színház – hatalmába keríti, A vihar a vígjátéki hangnem, a virtuóz nyelvhasználat és az ötletes látvány dacára sem veszít társadalmi-politikai súlyából. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
KÉT IGAZSÁG Makszim Gorkij: Kispolgárok / Katona József Színház
Veszteglő sorsok és kijegecesedett életstratégiák feszülnek egymásnak a Katona újabb Gorkij-előadásában. S miközben mozgalmas tragikomédiaként tárul fel a dolgok színe és fonákja, végig magával ragad a jellemrajzok pontossága, az emberi viszonylatok árnyalt gazdagsága. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
HÍDAVATÁS: MOST Háy János: Völgyhíd / Kolibri Színház
Mi vezet ahhoz, hogy egy tizennyolc éves fiatal eldobja magától az életet, s a halálba magával rántsa kedvesét is? Ezt nyomozza a bábokra és színészekre komponált, egyszerre szórakoztató és megrázó előadás. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
SZTORIBAN VAGYUNK Térey János: Asztalizene / Radnóti Színház, POSZT 2008
Ironikus közhelyparádé, líraian áthevített örök és időszakos emberi ócskaság, valamint fád jelenünk gunyoros koturnusra állítása a Radnóti színpadán. Az Asztalizene előadása ritka mulatság. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.