Kerekes Éva két kategóriában is a Színikritikusok Díjának jelöltje: Elfriede Jelinek Zsótér Sándor rendezte Nóra-átiratában főszereplőként, Ascher Tamás Peer Gynt-előadásának Asejaként mint mellékszereplő. RICK ZSÓFI INTERJÚJA.
Peer története szürreális trip. Repülő szarvas, trollok, szfinx, hajóutak, no meg a rejtélyes Nagy Görbe. Egy fiú szereptanulási folyamata: avagy a hegyeken túl becserkészhető-e a „gynti én”? A kérdésre ezúttal Ascher Tamás és az Örkény társulata kereste a választ. DERES KORNÉLIA ÍRÁSA.
A szép új világok vakok önnön falanszterük rút voltára: a megmaradt régi alapok korhadtságára, az illuzórikus új felépítmény sivár kilátástalanságára. Észrevétlenül mindenki kivetkőzik magából. Elnyomó és elnyomott, gyilkos és áldozat is. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Szövegíró Bandiként megidézi a darab a szerző befejezésre váró, Őszológiai gyakorlatok című elégikus kórházi versciklusának fiktív költőjét, Dumpf Endrét. De ez más világ. Nyárológiai gyakorlat, flott színházi futam. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Borsszem Jankó közölte százhuszonöt éve A franczia ördögmalom című karikatúrát. Királyság, Forradalom, Császárság, Köztársaság kabinjait járatja a mini-óriáskerék. A politikacsinálók egyszer fenn, egyszer lenn. A gépezetet kisemberek hajtják, s a malom őket őrli. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Csupa kedves, tépett bohém kergetőzik a színpadon. Nem romantikusak. Linkóci sóherek. Deresedő torzonborzak. A művészet ingoványos terepén evickélnek. Az élet számukra: maga a művészet. Élik és elmesélik az életüket. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Télikertbe zöld burjánzást, fojtó párát képzelünk. Hermokratész fénytelen, katonás, rideg, rozsdálló növény-vasháza csupán kopasz vesszőnyalábokat terem, a cserepekből nem kandikál sarj, csak fajjelölő tábla. Miféle szerelem szökkenhet itt szárba, arathat diadalt? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Érezhető valami reggeli iskola-kezdős báj – és a színházi lexikon – abban, ahogy Perényi Balázs, a Színházi Lecke-nap levezénylője bemutatja az első előadót, Forgách András írót, dramaturgot, rendezőt. A többieknél – Vidovszky György, Ascher Tamás és Horváth Csaba – már rutinosan siklunk tovább. SZOBOSZLAI ANNAMÁRA BESZÁMOLÓJA.
William Burroughs, a notórius alkoholista és drog junkie 1951-ben, egy részeg éjszakán, Mexico Cityben véletlenül agyonlőtte feleségét, Jean Vollmert, akinek – Tell Vilmos után szabadon – egy alma volt a feje búbján. Ám Burroughst nem ezért szeretjük. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
És megint bedugja hosszú nyakát a gólya, még hosszabb csőrében megint pólya csüng. Épp ideje, az előző gyermek megint csúnya véget ért. Anyusunk és Apusunk lankadatlan derűvel néz az újabb megpróbáltatás elé. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Taszítóan közeli képet mutat a normálistól lehető legtávolabb eső világokról a Katona József Színház tízrészes DVD-sorozatának két záródarabja, Ascher Tamás és Gothár Péter egy-egy emlékezetes rendezése. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A Barbárok című előadást nézve – megengedem, kissé történelmietlenül -, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy ha Gorkij nem drámaíró lett volna Csehov idejében, hanem filmrendező a hetvenes években, alighanem Fassbindernek hívták volna. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
Ha az Ascher Tamás Ivanovjáról szóló hazai elemzéseket szemlézzük, úgy tűnik, a külföldi kritikusok egyöntetű, olykor viharos lelkesedése nálunk az előadás nagyszámú erényeinek elismerésévé, s egynémely hibáinak felrovásává szelídült. Így láttuk mi. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 2. RÉSZ.
„A hely pusztító volta rémisztően összevág a be nem teljesített ígéretektől szenvedő, csalódott értelmiségi mélységes levertségével. Hogy meneküljön az ember egy ilyen világból?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 1. RÉSZ.
Ödön von Horváth 1929-ből keltezett, s manapság kevéssé kultivált fanyar darabját állította színpadra a Katona József Színház Ascher Tamás rendezésében. A virtigli válságtermék nett előadásban került a közönség elé, csak épp eredeti műfaját cserélte el: bohózatként elbeszélt szatírából könnyed burleszkké alakult. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.