A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE Kovács Dominik és Kovács Viktor: Lesz majd minden
Vakulástól sötétedésig gürcölő parasztok, életre kelő, sőt életben maradó, az élőkkel beszélgető, tivornyázó holtak szerepelnek Kovács Dominik és Kovács Viktor családregényében, ahol a helységnevek fiktívek, mégis rájuk ismerünk. Mágikus realizmus vagy ironikus álfolklór? Az olvasó örül, a kritikus a műfaji besorolással próbálkozik. MATUZ BENCE RECENZIÓJA.
„…SOHASEM TÉVED, MERT ANYANYELVEKÉNT BESZÉLI” A cselló mestere: Perényi Miklóst köszöntjük / MÁV Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia
Perényi Miklós tökéletesen csellózik: játéka a biztonságos hangszeres rutin és a megkérdőjelezhetetlen ízlés pillanatait nyújtja. Nincs kétségünk, ezeket a darabokat pontosan így kell lejátszani, nem érdemes itt hangideálról, intonációs tökélyről, kiérlelt koncepciókról hadoválni, Perényi annál sokkal magasabb osztályba jár. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
PICASSO TEKINTETE Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes / Mai Manó Ház
Ha bárkit megállítanánk az utcán azzal a kérdéssel, hogy nevezzen meg egy világhírű huszadik századi festőművészt, nagy valószínűséggel Picasso nevét mondaná. Ha az illetőt arra is megkérnénk, hogy pár szóval írja le, hogyan nézett ki a spanyol zseni, akit egész életében a világ kitüntetett figyelme kísért („Néha kedvem volna plasztikai
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
Hirdetés
A KIRÁLYNŐT MEGÖLNI… Pataky Klári: Nagyon jól vagyok, lszi ne keress!
Lepusztult gyárcsarnok, érzékeny, rebbenékeny táncosnők, maguk ellen forduló szavak, gyászfolyamat táncban elmesélve. Pillangóröptetés tépett szárnyacskákkal, több szólamban. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
A KAKAÓMAT KÉREM! Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború – Stúdió K.
Téli vasárnapok bearanyozója a Diótörő Ferenc és a nagy szalonnaháború a Stúdió K-ban: gyerekekkel és gyerekek nélkül, párban, barátokkal, vasárnapi szülőként – vagy magányosan, mintegy antidepresszánsként alkalmazva – egyaránt élményszámba megy. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
EGY ZSENI IFJÚKORA Bartók Új Sorozat
Három fontos korai művel folytatódik a Bartók Új Sorozat. Két régebben készült felvétel mellé egy vadonatúj kapcsolódik, melyen az „ifjúkori” Hegedűversenyt Kelemen Barnabás játssza, a Nemzeti Filharmonikusok élén Kocsis Zoltán áll. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
KÉT POSZTROMANTIKUS A Máv Szimfonikusok koncertje, 2007. dec. 19. – Zeneakadémia
A 150 éve született Edward Elgar tiszteletére adott hangversenyt a MÁV Szimfonikus Zenekar Takács-Nagy Gábor vezényletével, az angol kismester Gordonkaversenyét Perényi Miklós játszotta. A műsor második részében Antonín Dvořák 8. szimfóniája hangzott el. CSONT ANDRÁS KRITIKÁJA.
HELYI ÉS MESSZIRŐL JÖTT HULLÁMOK Interferenciák Fesztivál, Kolozsvár
Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
KOZMIKUS TORNAÓRA A tavasz ébredése – Debreceni Csokonai Színház
A gyermeklélek mélyén kavargó vágyörvényt tornadresszbe szorítja a valóság. A gimnasztika a létért folyik. A tornatermi sterilitás és az izzadságos hajsza áthatja az előadást. Túlontúl magabiztos, mégis lenyűgöző vállalkozás Horváth Csaba költői tinédzsereposza. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
JOGOS PÁNIK Spiró György: Prah – Pécsi Harmadik Színház
Spiró keserű komédiájának hősein, a lecsúszott, középkorú vidéki házaspáron semmi sem segít. A telitalálatos lottószelvény több problémát vet föl, mint amennyit megold: a szűkösségre berendezkedett lélek nem tud mit kezdeni a tágasság ígéretével. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
ORÁLHIGIÉNIA Barsuglia, Lazareff, Fontaine
Először láthatók Magyarországon, a Ráday Galériában a fiatal osztrák festő, Alfredo Barsuglia hiperrealista művei az orálhigiénia tárgyköréből. Alexandra de Lazareff és Jean Fontaine állatplasztikái ugyanott. Újratanuljuk az iróniát. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.
ÖSSZESZOKNAK Oláh Tzumóék műhelykoncertje
Az évek során a Nyitott Műhely a jólértesültek találkahelyéből kiemelkedő „civil” kulturális központtá vált a fővárosban. Oláh Tzumó Árpád, az egyik legtehetségesebb magyar jazz zongorista is itt mutatta be kvintettjét december 14-én. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
Hirdetés
NA BUMM… Erdős Virág: Merénylet / Nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház
Robbanás. Nem az ős, hanem az, amelyet a buszon követett el egy terrorista. Egy lány. Vagyis egy nyúl. Semmi esetre sem görény, hiszen az a szeretője. A felügyelő egyébként szereti a görényeket, hacsak nem az ő feleségével… De a nyomozás nehezen halad, mert mindenki halott. A merénylő is. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
TÖRTÉNELMI KÖRMAGYAR Spiró György: Árpádház – Budapesti Kamaraszínház / 7. Nemzetközi Kortárs Drámafesztivál
Bár Spiró György vitán felül a legtöbbet játszott, legsikeresebb kortárs drámaírónk, ez a darabja tizenkét évet várt, hogy színpadra kerüljön. A Budapesti Kamaraszínház vállalkozása így mindenképpen méltánylandó. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
KÖZÖSSÉGI ÉLMÉNY Karaván – Közép-Európa Táncszínház
Félhomály, csend, kimért helyzetváltoztatások és lassan pergő percek indítják útnak Hámor József Karavánját a Bethlen téren. A Közép-Európa Táncszínházban látható koreográfia egy közösségen belüli vonzásokról és választásokról mesél. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
MAGÁNMITOLÓGIA Oravecz Imre: Ondrok gödre (Az álom anyaga, első könyv)
Oravecz Imre évtizedek óta írja szülőfaluja, Szajla történetét. Egyik előző kötetében (Halászóember. Töredékek egy faluregényhez, 1987-1997) versben, most prózában próbálja megformálni ugyanazt az anyagot. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A SEMMI TEVÉSE Zsúr – Hólyagcirkusz
Lepusztult művház, elhanyagolt iskolai díszterem, szociális otthon átrendezett tv-szobája, székraktár egy elfekvőben? Mindegy. A magasból bánatos lampionok fittyednek, az L alakú asztal terítéke lomos-romos, egy kalitkába zárt fehér galamb magokat csipeget. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
TEST-BESZÉD T.E.S.T. – GK Impersonators, Közép-Európa Táncszínház
A test beszél, a lélek némán üvölt, az arc maszkká válik. Hét női test – a GK Impersonators és a Közép-Európa Táncszínház táncosai – lényegül mitikus lénnyé a Mu Színház színpadán. Gergye Krisztián biztos testtudattal vezet a tudattalan bizonytalan világában. MAUL ÁGNES KRITIKÁJA.
KÉJI BÁL Édes szívem, ribanc vagy – Bárka Színház
Barokk feketébe öltöztetett húsportrék függenek a falon Gergye Krisztián tárlatán. Ágens Kúrós verseit köti bőrbe, majd küldi kéjes éji táncba a rendező-koreográfus: a fülledt és sajgó sorok a női test és szexus költeményét üvöltik, suttogják el a közönségnek. Az Édes szívem, ribanc vagy ködfüstös kiállítócsarnokában a múlt szerelmei és aktusai vallanak kavarogva. HALÁSZ GLÓRIA KRITIKÁJA.
AZ ARANYHALAK FELSZABADÍTÁSA Iskola a határon – Bárka Színház
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.
A TENGERPARTRA KIFEKSZIK A TENGER Én egy szemüveges kisfiú vagyok – Kék Művészügynökség
Nem előnytelen az egy óra húsz percet szünet nélkül felölelő előadás számára, ha szokatlan helyszínen vagy szokatlan időpontban játsszák. Ősbemutatóként a Művészetek Völgyében, később az Új Színházban és a TÁP Színház rendszeres játszóhelyén volt látható, aztán este tízes kezdéssel a Gödörben. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.