„…SOHASEM TÉVED, MERT ANYANYELVEKÉNT BESZÉLI” A cselló mestere: Perényi Miklóst köszöntjük / MÁV Szimfonikus Zenekar, Zeneakadémia
Perényi Miklós tökéletesen csellózik: játéka a biztonságos hangszeres rutin és a megkérdőjelezhetetlen ízlés pillanatait nyújtja. Nincs kétségünk, ezeket a darabokat pontosan így kell lejátszani, nem érdemes itt hangideálról, intonációs tökélyről, kiérlelt koncepciókról hadoválni, Perényi annál sokkal magasabb osztályba jár. GYENGE ENIKŐ KRITIKÁJA.
PICASSO TEKINTETE Látogatóban Picassónál. Juan Gyenes / Mai Manó Ház
Ha bárkit megállítanánk az utcán azzal a kérdéssel, hogy nevezzen meg egy világhírű huszadik századi festőművészt, nagy valószínűséggel Picasso nevét mondaná. Ha az illetőt arra is megkérnénk, hogy pár szóval írja le, hogyan nézett ki a spanyol zseni, akit egész életében a világ kitüntetett figyelme kísért („Néha kedvem volna plasztikai
AMIKOR A PARA AZ ÚR A FEJBEN Kelsey Mann: Agymanók 2
Minden idők egyik legjobb animációjának folytatása nem lett minden idők másik legjobb animációja, de az Agymanók 2 így is visszaad valamit a Pixarba vetett, az elmúlt években megtépázódott hitünkből. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Nincs találat
A keresett oldal nem található. Próbálja meg finomítani a keresést vagy használja a fenti navigációt, hogy megtalálja a bejegyzést.
Hirdetés
BACH, LIGETI, BARTÓK Jan Michiels zongoraestje
Ligeti Györgyöt állította a középpontba szólóestjén a zongorista Jan Michiels. Közönségét elképesztette tántoríthatatlanul magabiztos játékával és friss koncepciójával. Az intelligens holland előadóművész a Zeneakadémia hagyományait helyezte új megvilágításba. ZIPERNOVSZKY KORNÉL KRITIKÁJA.
KORBÁCS, NEM MŰVÉSZET Forte piano – Andaxínház
Képszobrok, tér- és időkollázs – az ilyesféle műfaji megjelölés nem ígér középutat a verzátus néző számára. Revelatív élményben lesz része, vagy a szélhámia minősített esetével kényszerül szembesülni. Az Andaxínház produkciója hamar eldönti a kérdést. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.
BICIKLITOLVAJOK V. Fotószimpózium – Alföldi Galéria, Hódmezővásárhely
A megnyitóbeszédből megütötte egy szó a fülemet, a saller. Én sose használtam, de gyerekkoromból emlékszem rá. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
APOKRIF Ágens és a Természetes Vészek Kollektíva: Ipsum
Istenkísértő vállalkozás az Ipsum. Ágens korábbi ősanya-szerepei után ezúttal a világmindenség boszorkánykonyhájának főszakácsaként tevékenykedik. Biztosan lesznek, akiknek nem fog ízleni a főztje. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
OSZTÁLY, HARC „Vigyétek ki az éjjelit” – Ódry Színpad
Shakespeare királydrámáiból szemelget az összeállítás, amellyel Zsámbéki Gábor osztályának végzős hallgatói ballagnak. Kemény vizsga és jeles rendű előadás. LÁSZLÓ FERENC KRITIKÁJA.
TESTI MESÉK T.E.S.T. II. – GK Impersonators, Közép-Európa Táncszínház
Számomra az elmúlt évad egyik legfontosabb táncbemutatója volt Gergye Krisztián hét női testre komponált T.E.S.T. című koreográfiája. És bár a barokkosan túlburjánzó női panoptikum önmagában is kerek műegész volt, szükségszerűen született meg a férfitestekre írt folytatás. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
A VÉLETLEN SZÁNDÉKOS MŰVE Edit Kaldor/Káldor Edit: Point Black
Nem hiszem, hogy akarhat mű ennél többet: megmutatkozni egy személyiség által, kérdésekkel ostromolni a nézőt, bizonyosságait megkérdőjelezni, bizonytalanságaiban válaszokkal segíteni. TOMPA ANDREA ÍRÁSA.
CSAK SZEX ÉS MÁS SEMMI? Ágens: Kúrós versek
Ágens, a formabontó színházi és zenei előadásairól ismert operapunk eddig is tilalomfákat döntögetett. Tavaly megjelentette első önálló verseskötetét, hogy újabb formába öntse lázadó gondolatait. GABORJÁK ÁDÁM KRITIKÁJA.
LÉTEZÉSE HIBÁTLAN Csehov: Ivanov / Katona József Színház
Ha az Ascher Tamás Ivanovjáról szóló hazai elemzéseket szemlézzük, úgy tűnik, a külföldi kritikusok egyöntetű, olykor viharos lelkesedése nálunk az előadás nagyszámú erényeinek elismerésévé, s egynémely hibáinak felrovásává szelídült. Így láttuk mi. JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 2. RÉSZ.
Hirdetés
CSEHOV TÖRTÉNIK Csehov: Ivanov / Katona József Színház
„A hely pusztító volta rémisztően összevág a be nem teljesített ígéretektől szenvedő, csalódott értelmiségi mélységes levertségével. Hogy meneküljön az ember egy ilyen világból?” JÁSZAY TAMÁS KRITIKAI SZEMLÉJE, 1. RÉSZ.
KOMFORTOS ÁLMOK Tünet Együttes: Nincs ott semmi… / Trafó, dunaPart Platform 2011
Szabó Réka új bemutatóján dugig tömve a Trafó: igen nagy szó, hogy a Tünet Együttes ugyanúgy behozta a maga közönségét, ahogy például a Krétakör szokta. Csak tán az álmaik túl szelídek. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.
…VISSZMŰVÉSZET Finita la Commedia: Haru Spex
Ugyanaz a pince és ugyanaz a társulat. Fehér Ferenc is jelen van, de a nézőtéren. O. Caruso ugyanakkor nem mond le arról az alapelvéről, hogy produkciója középpontjába egy emblematikus személyiséget állítson. PAP GÁBOR KRITIKÁJA.
ÖSSZMŰVÉSZET… Finita la Commedia: Woyzeck-koncert
A kezdő Woyzeck-koncertnéző nyilván zavarba jön, hogy voltaképp milyen műfajú produkciót lát a Sirály érdekes, oszlopokkal, emelt színpaddal, lépcsőkkel tagolt, intim terében. O. Caruso víziójának távoli ihletője Büchner klasszikusa. PAP GÁBOR KRITIKÁJA.
SZÉPSÉGBEN A SZÖRNYETEG Csillagfiú / Budapest Bábszínház
A Tengely Gábor által újraértelmezett klasszikusok kényes témákat feszegetnek, és megkerülhetetlen problémákkal szembesítik a gyerekek mellett a felnőtteket is. Adaptáló társaival az ismerős motívumokat és a mesemagot megtartva a mai hétköznapokba helyezi a történetet. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.
A JÁTSZÓK TERE Szegedi Kortárs Balett: Homo Ludens
A „fölnőttek” grundjáról eltűnt a mászóka, a hinta, a libikóka, nincsenek hajasbabák, felhúzós autók, ólomkatonák. Juronics Tamás 1996-os koreográfiája, a Homo Ludens szellemes, ironikus és ötletes. SZOBOSZLAI ANNAMÁRIA KRITIKÁJA.
PSZICHOCSERKÉSZEK Battle of the Big Bands – LOW Fesztivál
Gikszer csúszott a megnyitóba a Low Fesztivál első koncertjén a Müpában vasárnap este, mert a flamand és a holland kirendeltségvezetők szerény, lényegre törő köszöntőjét a snájdig tolmács meg sem értette, nem hogy angolról(!) magyarra fordította volna. ZIPERNOVSZKY KORNÉL ÍRÁSA.
AZ ÉLET FÁRADT CSÁSZÁRA Szomory Dezső: Horeb tanár úr
Szomory közepesen elfeledett nagy alakja irodalmunknak. Horeb tanár úr című prózája 1934-ben jelent meg először, és eddig utoljára. A Múlt és Jövő Kiadó ezzel indította életműsorozatát. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS KRITIKÁJA.
A VIDÁM PESSZIMISTA Wim Delvoye kiállítása az Ernst Múzeumban
Disznóbőrre tetoválja Jézust és Lenint, pedig vegetáriánus; röntgenképet készít nemi aktusokról üvegablakra, kicsipkézi a betonkeverőt, a főműve pedig metafora mindarról, amit létrehozunk. Wim Delvoye az Ernst Múzeumban. KÜRTI EMESE KRITIKÁJA.