 Hemrik László prezentációja |
Pedagógusokat és nem pedagógusokat, önjelölt tanítómestereket és mezei érdeklődőket hívtak a szervezők a kiírásban, elősorban Hemrik László, a helyi múzeumpedagógus, hogy próbálják megragadni a megragadhatatlannak tűnőt és igyekezzenek nem elfogadni a tanításban sem az aktuális társadalom által felállított korlátokat. Nem új gondolat persze a környezetvédelem, a tudatosság oktatásba, azon keresztül pedig mindennapjainkba történő bevitele, de ez esetben az előadók, az épp aktuális kiállítások és még a lazító divatbemutató is alkalmas volt arra, hogy a felhívás ne elbújjon a nagy szavak mögé, hanem kedvet csináljon ahhoz, hogy aki nézi, hallgatja, tapasztalja, az végre tegyen is valamit.
 Bodó Balázs prezentációja |
A konferencia délelőttjén pazar előadásokat hallgathattak a résztvevők, ezek közül egy utólagos körkérdés során az Élet a megatársadalomban címen Csányi Vilmos akadémikus előadását tartották a legizgalmasabbnak, de annyira sokszínű és sokrétű volt a válogatás az orvostudománytól a képzőművészetekig, és maguk az előadók is annyi felől közelítették meg a kérdést, hogy nehéz volt rangsorolni a tételeket. Hemrik László Egy zseni a New York-i metróból, Bodó Balázs egyetemi tanársegéd, a Tilos Rádió műsorvezetője Fal nélküli múzeum – a graffiti értelemzési kontextusa, Szabó Zsuzsanna pszichológus Együtt élni az AIDS-szel és Mezei Csaba, a Greenpeace magyarországi igazgatója Látni és láttatni című előadása egyaránt lelkesítette a csapatot. Mégpedig arra, hogy ha képes is felelős pedagógusként, a maga puszta valóságában látni a világot, azért ne felejtse el, hogy álmodni, tervezni, megváltoztatni akarni, kreatívnak lenni a legfontosabb. A gyermekeknek pedig elsősorban azt kell megtanítani, hogyan keressenek, hogyan lássanak meg dolgokat maguk körül.
 A konferencia résztvevői |
A Ludwig Múzeum üvegcsarnokából az eklektikus Duna-partra látni, szép és okos, régi és elhagyatott, új és kevésbé sikerült épületek egymás mellett – mintha a konferencia ideje alatt ott állna szemléltető anyagként az ország elmúlt ötven-száz évének építészeti lenyomata. A hanyagság, az esztétikai érzék, a funkcionalitás, az organikus, a politika által meggyötört, a környezetrombolás és -építés: mind egyetlen képeslapon. A helyszín is inspirál, hiszen képzeletbeli falanszterből lehet nézni a múltat és az alakuló jövőt. Szerencsés véletlen, hogy mindez épületen belül is megtekinthető, mert az éppen futó két kiállítás jó alkalom arra, hogy egy tárlatvezetés során is elgondolkodtassák a közönséget az új módon látás alapvető technikáiról.
 Agnes Denes:Tree Mountain – Proposal for a Forest – 1,5 x 1,5 miles – 11 000 Trees, 1983; Tree Mountain: A Living Tome Capsule – 11 000 Trees – 11 000 People – 400 Years, Ylöjarvi, Finland, 1992-1996 |
Agnes Denes magyar származású, nemzetközi hírű, amerikai kortárs képzőművész tárlatán Kopeczky Róna, a kiállítás rendezője vezeti végig a konferencián résztvevőket. Érdekes és érvényes szempontokat sorol, melyek a kiállítás megrendezésére késztették. Az A harmadik évezred művészete – egy új világkép teremtése című retrospektív kiállítás Európában először foglalja össze ilyen alapossággal a környezettudatos művész hosszú távra szóló alkotásait. Akad például államilag támogatott erdőültetési projekt, fényképekkel dokumentálva, ami négyszáz év múlva lesz látható teljes pompájában, addig is generációról generációra száll az elgondolás. Bár a képek nem tudják visszaadni az egész városrészeket érintő projektek hangulatát, a tájban megvalósított környezet-művészet ideát, de az öko-logika eszméjét sikerül közvetíteniük, és ráadásul igazán szimpatikusan, követhető módon. A tárlat 2009. január 18-ig látható, középiskolás korúaknak feltétlenül ajánlott.
 Szipőcs Krisztina a Keith Haring-kiállításon |
Szipőcs Krisztina kurátor és a Ludwig Múzeum munkatársa az időközben meghosszabbított Keith Haring-kiállításon vezet. Az élettől távol nem álló művészettörténészként magyarázza a 31 évesen AIDS-ben elhunyt művész csupán egy évtizedet átfogó, mégis egész életművet tartalmazó munkáinak tárlatát. A mindenféle anyag használata, a mindenkivel való kommunikálni akarás, a gyorsaság hatotta át az absztrakt expresszionista Haring művészetét, miközben olyan, középkorinak is betudható módon erős ikonokat hagyott ránk, amelyek figyelmeztetnek a saját pokoli életünkre és arra, hogy az univerzum nélkülünk sem magányos, vagyis csak sajátmagunk számára kellene érdekesnek lennünk egy kicsit ahhoz, hogy építkezhessünk.
 Ökosztüm divatbemutató (Fotók: www.lumu.hu) |
A nap összefoglalásaként Miske Emő drámapedagógus középiskolai tanár tartott workshopot, melynek keretében kötetlen beszélgetésnek „álcázva” juttatta el a nap legkitartóbb embereit a konklúzióhoz. Mint a jó pedagógus, leíratta az összes fontos, környezettudatossággal kapcsolatos tapasztalatot címszavakban egy óriási kartonpapírra. Ösztönzésként a négy ismert elem szimbólumaival rendezte be a terem négy sarkát és lám, a dolog didaktikussága ellenére szép számban szólaltak meg a résztvevők. Végül az Ökosztüm divatbemutató következett, Magács László (a Merlin igazgatója és rendezője) színházi energiaprojektje keretében. A Best of JUNIOR a környezettudatos öltözködésért alcímet kapott show fiatal iparművészek elgondolkodtató és egyben igen humoros munkáit mutatta be. A nézők konferálták az egyes jeleneteket, melyekben színészek és táncosok voltak a műanyag-, illetve fémhulladékból kreált földönkívülinek tűnő ruhák profi viselői. Néha egészen nehéz volt felismerni a felhasznált anyagokat, és bár némelyik ruha hordhatónak tűnt, a különös módon felvonultatott szemét most is elviselhetetlennek látszott. A konferencianép azonban gazdag csomaggal térhetett haza.