 Bécs 1. kerületének rendőrség általi lezárása 1933. május 1-jén (a Wien Museum tulajdona) |
A tárlat címe (Harc a városért – Politika, művészet és hétköznapok az 1930-as években) kissé félrevezető, mert noha kétségkívül Bécs áll a középpontban, azért a kurátori tekintet sokkal messzebbre lát; az anyag nagyjából egész Ausztria történetét átfogja, az 1919 és 1938 közötti időszakban. Annál jobb az alcím, mert valóban a lényeget adja, azt a három területet vagy nézőpontot, amelyben a roppant anyag bemutatkozik. Ugyanakkor mégis, szinte drámaian elválik Bécs és Ausztria (ez talán napjainkig kiható szakadás), és a legkevésbé sem véletlen, hogy az első terem erre a sokatmondó címre hallgat: Wien gegen Österreich. Mert Bécs ebben a periódusban tényleg valami szigetszerűséget alkotott az anyaországán belül, többnyire ellenében. A kiállítás bevallott célja, hogy kétféle – ahogy ők nevezik – „városutópiát” állítson szembe, az egyik a „rote Wien”, a baloldali, a másik a „schwarze”, azaz a származási- és pénzarisztokrácia, no meg a katolikus klérus által képviselt jobboldali, később egyre erősebben ausztrofasizálódó gondolat.
 Választási plakát, Victor Theodor Slama, 1930 (a Wienbibliothek im Rathaus plakátgyűjteményéből) |
Mi történt ekkor? Röviden úgy jellemezhetnénk, hogy ez a periódus nem volt más, mint a bal- és a jobboldal közti élet-halál harc ideje (és talán nem túlzás állítani, hogy ez és a küzdelem kimenetele nagyban meghatározta a huszadik század egész későbbi történelmét). A döntő fordulatot Bécsben élhetjük át, 1919 májusában, ugyanis a – mai szóval élve – önkormányzati választások után, a szociáldemokraták döntő fölénybe kerültek Bécsben, és mivel a város ekkor külön tartománynak számított, gyakorlatilag szabad kezet kaptak álmaik megvalósítására. A kiállítás igen gazdagon dokumentálja azt a hatalmas lendületet, amelynek révén az első szocdem polgármester, Jakob Reumann regnálása alatt megindulhatott a máig példátlannak értékelhető szociális reformok egész sora. Ez volt az úgynevezett „rote Wien” időszaka, amelyben – hogy csak két példát említsünk – mintegy 60 ezer szociális lakást adtak át; Karl Ehn, a nagyszerű Otto Wagner tanítvány tervei alapján ekkor, azaz 1927-30-ban épült többek közt a híres-neves, ma is meghökkentően „szép” Karl Marx-Hof, ahol aztán a náci előtörésekor, 1934-ben véres harcok dúltak, és amely a munkásellenállás szimbóluma volt a korszakban. (Mi, magyarok, ha máshonnan nem, Déry Tibor Szemtől szembe című igen érdekes kisregényéből ismerhetjük a Karl Marx-Hof végnapjait.)
Persze a baloldaliság a mindennapi élet egészére is kiterjedt, és a kiállítás egyik legfőbb érdeme, hogy az újabb történelemszemléletnek megfelelően óriási teret enged az úgynevezett Alltagsgeschichte (a mindennapok történelme) bemutatásának. (Nota bene: mindehhez nagyon ajánlatos megnézni a Wohnen zwischen den Kriegen – Wiener Möbel 1914-1941 nevű tárlatot is a Bútormúzeumban – Andreasgasse 7.) Van itt minden, a fürdőruháktól kezdve (az 1907-ben megnyílt dunai szabadstrand, a – napjainkig – főleg munkások és kispolgárok által látogatott, óriási területen elnyúló Gänsehäufel az egyik sztár ebben az időszakban) a borotválkozókészletekig, a lemezjátszóktól a szemeteskübliig, a bakancsoktól és jobboldali-plebejus bőrnadrágtól (az egyik amatőrfilmen Marlene
 Rita Georg revütáncosnő és énekesnő az 1920-as években (a Wien Museum tulajdona) |
Dietrich is ezt viseli!) az elegáns síruhákig. Utóbbi már persze inkább a reakció kosztümje; nagyszerűen mutatják be, ahogy a természetbarátság, a természetjárás is átpolitizálódik ebben a periódusban (ekkor alakul meg a HAKOAH elnevezésű zsidó kirándulóbarát kör is!); a hegyek, völgyek, mezők ideológiai tartalommal telítődnek, és a hazafiság olykor egyet jelent egy jól sikerült, családi gleccsertúrával. Ennek a fajta művészetnek legjelentősebb – és legravaszabb! – mestere alighanem Alfons Walde volt, aki a horribilis honoráriumából Kitzbühelben épített kunyhójából egyre-másra örökítette meg a jéggel borított táj „idilli”, parasztosan romlatlan életét – ami nem gátolta meg abban, hogy egyidejűleg fülledten erotikus képeket is készítsen a házába tucatszámra érkező bakfis modellekről… (Kicsit hasonlóan Felix Saltenhez, aki a Bambi mellett névtelenül írta meg „a kis bécsi kurva”, Josefine Mutzenbacher emlékiratait.)
Ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy a kiállítás az elképesztő mennyiségű mindennapi tárgy, bélyeg, plakát, röpcédula, fénykép, filmfelvétel stb. mellett voltaképpen egy külön tárlatot alkotó, bámulatos képzőművészeti anyagot is kínál. Igazán jelentős festőket fedezhetünk fel a földszinti termekben. Oscar Kokoschkát persze nem kell bemutatni, a Karl Krausról készült csodálatosan mély portréja ezúttal is megtekinthető. És ott van természetesen Herbert Boeckl is (akinek retrospektív tárlata nemrég zárt a Belvederében). De alig ismerjük például Franz Lerch, a „Neue Sachlichkeit” osztrák mesterének műveit, vagy Erika Giovanna Klien vásznait, aki a rövid életű, az olasz futurizmusból eredeztethető osztrák „kinetizmust” képviselte igazán szellemesen.
 Herbert Ploberger: A kirakat előtt, 1928 (magántulajdon) A képek forrása: wienmuseum.at |
Egyszóval rengeteg a felfedeznivaló, meghökkentő újság, például az író és újságíró, Hugo Bettauer tevékenysége, aki 1924-ben fantasztikusan felvilágosult hetilapot adott ki Er und Sie címen, a szexuális (plusz homoszexuális és leszbikus) kérdések teljesen nyílt és Bécsben vadállatian felháborító taglalásával. Olyannyira botrányt keltően, hogy egy évre rá egy begőzölt náci több lövéssel meggyilkolta; és az már a nemsokára bekövetkező új idők jele volt talán, hogy a bíróság elmebetegnek nyilvánította és a híres bécsi gyógyintézetbe, a Steinhofba záratta, ahonnan 18 hónap után makkegészségesen szabadult.
De az itt felsorolt néhány tény valóban csak a kedvcsinálásra tarthat igényt, és a közhely, hogy „még sorolhatnánk”, ezúttal feltétlenül igaznak bizonyul. Arról nem is szólva, hogy nekünk, magyaroknak különösen fontos lehet ez a kiállítás, mert többek közt elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon mi történt ugyanebben az időszakban kedves fővárosunkban, a Bécshez oly sok szállal kötődő Budapesten. Önismeretünk gazdagodhat ezzel.
A kiállítás 2010. március 28-ig látogatható.