Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

EGY VÁROS MODELLT ÁLL

Kampf um die Stadt – Politik, Kunst und Alltag um 1930 / Künstlerhaus, Bécs
2009. dec. 3.
Remek ötlettel adja el kiállítását a Künstlerhaus, ugyanis aki másodszor is megnézi, az csak a belépő felét fizeti, ami a 9 eurós árnál igen kedvezőnek mondható. De jóval több ez reklámfogásnál, hiszen az anyag annyira hatalmas és gazdag, hogy még két látogatás is kevés. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.

Rendőri
Bécs 1. kerületének rendőrség általi lezárása 1933. május 1-jén (a Wien Museum tulajdona)

A tárlat címe (Harc a városért – Politika, művészet és hétköznapok az 1930-as években) kissé félrevezető, mert noha kétségkívül Bécs áll a középpontban, azért a kurátori tekintet sokkal messzebbre lát; az anyag nagyjából egész Ausztria történetét átfogja, az 1919 és 1938 közötti időszakban. Annál jobb az alcím, mert valóban a lényeget adja, azt a három területet vagy nézőpontot, amelyben a roppant anyag bemutatkozik. Ugyanakkor mégis, szinte drámaian elválik Bécs és Ausztria (ez talán napjainkig kiható szakadás), és a legkevésbé sem véletlen, hogy az első terem erre a sokatmondó címre hallgat: Wien gegen Österreich. Mert Bécs ebben a periódusban tényleg valami szigetszerűséget alkotott az anyaországán belül, többnyire ellenében. A kiállítás bevallott célja, hogy kétféle – ahogy ők nevezik – „városutópiát” állítson szembe, az egyik a „rote Wien”, a baloldali, a másik a „schwarze”, azaz a származási- és pénzarisztokrácia, no meg a katolikus klérus által képviselt jobboldali, később egyre erősebben ausztrofasizálódó gondolat.    

Entwurf, választási plakát, 13
Választási plakát, Victor Theodor Slama, 1930 (a Wienbibliothek im Rathaus plakátgyűjteményéből)

Mi történt ekkor? Röviden úgy jellemezhetnénk, hogy ez a periódus nem volt más, mint a bal- és a jobboldal közti élet-halál harc ideje (és talán nem túlzás állítani, hogy ez és a küzdelem kimenetele nagyban meghatározta a huszadik század egész későbbi történelmét). A döntő fordulatot Bécsben élhetjük át, 1919 májusában, ugyanis a – mai szóval élve – önkormányzati választások után, a szociáldemokraták döntő fölénybe kerültek Bécsben, és mivel a város ekkor külön tartománynak számított, gyakorlatilag szabad kezet kaptak álmaik megvalósítására. A kiállítás igen gazdagon dokumentálja azt a hatalmas lendületet, amelynek révén az első szocdem polgármester, Jakob Reumann regnálása alatt megindulhatott a máig példátlannak értékelhető szociális reformok egész sora. Ez volt az úgynevezett „rote Wien” időszaka, amelyben – hogy csak két példát említsünk – mintegy 60 ezer szociális lakást adtak át; Karl Ehn, a nagyszerű Otto Wagner tanítvány tervei alapján ekkor, azaz 1927-30-ban épült többek közt a híres-neves, ma is meghökkentően „szép” Karl Marx-Hof, ahol aztán a náci előtörésekor, 1934-ben véres harcok dúltak, és amely a munkásellenállás szimbóluma volt a korszakban. (Mi, magyarok, ha máshonnan nem, Déry Tibor Szemtől szembe című igen érdekes kisregényéből ismerhetjük a Karl Marx-Hof végnapjait.)

Persze a baloldaliság a mindennapi élet egészére is kiterjedt, és a kiállítás egyik legfőbb érdeme, hogy az újabb történelemszemléletnek megfelelően óriási teret enged az úgynevezett Alltagsgeschichte (a mindennapok történelme) bemutatásának. (Nota bene: mindehhez nagyon ajánlatos megnézni a Wohnen zwischen den Kriegen – Wiener Möbel 1914-1941 nevű tárlatot is a Bútormúzeumban –  Andreasgasse 7.) Van itt minden, a fürdőruháktól kezdve (az 1907-ben megnyílt dunai szabadstrand, a – napjainkig – főleg munkások és kispolgárok által látogatott, óriási területen elnyúló Gänsehäufel az egyik sztár ebben az időszakban) a borotválkozókészletekig, a lemezjátszóktól a szemeteskübliig, a bakancsoktól és jobboldali-plebejus bőrnadrágtól (az egyik amatőrfilmen Marlene

Rita Georg revütáncos és énekesnő az 1920-as években
Rita Georg revütáncosnő és énekesnő az 1920-as években (a Wien Museum tulajdona)

Dietrich is ezt viseli!) az elegáns síruhákig. Utóbbi már persze inkább a reakció kosztümje; nagyszerűen mutatják be, ahogy a természetbarátság, a természetjárás is átpolitizálódik ebben a periódusban (ekkor alakul meg a HAKOAH elnevezésű zsidó kirándulóbarát kör is!); a hegyek, völgyek, mezők ideológiai tartalommal telítődnek, és a hazafiság olykor egyet jelent egy jól sikerült, családi gleccsertúrával. Ennek a fajta művészetnek legjelentősebb – és legravaszabb! – mestere alighanem Alfons Walde volt, aki a horribilis honoráriumából Kitzbühelben épített kunyhójából egyre-másra örökítette meg a jéggel borított táj „idilli”, parasztosan romlatlan életét  – ami nem gátolta meg abban, hogy egyidejűleg fülledten erotikus képeket is készítsen a házába tucatszámra érkező bakfis modellekről… (Kicsit hasonlóan Felix Saltenhez, aki a Bambi mellett névtelenül írta meg „a kis bécsi kurva”, Josefine Mutzenbacher emlékiratait.)  

Ha már itt tartunk, el kell mondani, hogy a kiállítás az elképesztő mennyiségű mindennapi tárgy, bélyeg, plakát, röpcédula, fénykép, filmfelvétel stb. mellett voltaképpen egy külön tárlatot alkotó, bámulatos képzőművészeti anyagot is kínál. Igazán jelentős festőket fedezhetünk fel a földszinti termekben. Oscar Kokoschkát persze nem kell bemutatni, a Karl Krausról készült csodálatosan mély portréja ezúttal is megtekinthető. És ott van természetesen Herbert Boeckl is (akinek retrospektív tárlata nemrég zárt a Belvederében). De alig ismerjük például Franz Lerch, a „Neue Sachlichkeit” osztrák mesterének műveit, vagy Erika Giovanna Klien vásznait, aki a rövid életű, az olasz futurizmusból eredeztethető osztrák „kinetizmust” képviselte igazán szellemesen.

Herbert Ploberger: A kirakat előtt, 1928 (magántulajdon) A képek forrása: wienmuseum.at
Herbert Ploberger: A kirakat előtt, 1928 (magántulajdon) A képek forrása: wienmuseum.at

Egyszóval rengeteg a felfedeznivaló, meghökkentő újság, például az író és újságíró, Hugo Bettauer tevékenysége, aki 1924-ben fantasztikusan felvilágosult hetilapot adott ki Er und Sie címen, a szexuális (plusz homoszexuális és leszbikus) kérdések teljesen nyílt és Bécsben vadállatian felháborító taglalásával. Olyannyira botrányt keltően, hogy egy évre rá egy begőzölt náci több lövéssel meggyilkolta; és az már a nemsokára bekövetkező új idők jele volt talán, hogy a bíróság elmebetegnek nyilvánította és a híres bécsi gyógyintézetbe, a Steinhofba záratta, ahonnan 18 hónap után makkegészségesen szabadult.

De az itt felsorolt néhány tény valóban csak a kedvcsinálásra tarthat igényt, és a közhely, hogy „még sorolhatnánk”, ezúttal feltétlenül igaznak bizonyul. Arról nem is szólva, hogy nekünk, magyaroknak különösen fontos lehet ez a kiállítás, mert többek közt elgondolkodhatunk azon is, hogy vajon mi történt ugyanebben az időszakban kedves fővárosunkban, a Bécshez oly sok szállal kötődő Budapesten. Önismeretünk gazdagodhat ezzel.

A kiállítás 2010. március 28-ig látogatható.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek