A regényműfaj alakulását, saját epikai törekvéseit évtizedek óta nagyszabású történeti-esztétikai elemzéssorozatban nyomon követő író tavasszal megjelent II. világháborús regényéhez immár egy I. világháborús tárgyú esszéjének gondolatait is értelmezői segítségül hívhatjuk. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A hármas számmal és szorzataival termékeny számmisztikus kapcsolatot tartó költő háromszavas című kötetének három különböző formaelvű ciklusát egymásra olvasva jutunk közelebb annak a hármas útnak a lényegéhez, amely az Egy felé vezet. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Igazat mond a teljes könyvcím: a futball ábécéje és más történetek kaptak helyet a kötetben. A focianekdoták is mind „más történetek”, és ami nem futball, csak mindennap, azt is gólra játsszák. A labda gömbölyű, az élet nem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Belvárosi Színházban, a negyven méter mélyen levő színházteremben szinte folyamatosan úgy kiabál egymással két ifjú ember, hogy azt akár az Erzsébet téri óriáskerék magasának hintáiban is meg lehetne hallani. Persze van miért kiabálni: a felemelt hang összekiabál egy szerelmet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kritikusi potya feladat? Hiszen tizennégy esztendő leforgása alatt negyedszer közzétett novelláskötet a tárgy. Ráadásul úgy, hogy a jelen kiadás függeléke a fontosabb bírálatok közül is felsorakoztat nyolcat. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A kiadó nagyítót is mellékelhetett volna az indokolatlanul apró betűfokozattal szedett „novellinók” mellé. Bár igaz, ami igaz, a kicsinyítés e prózának épp olyan alapfogása, mint a nagyítás, túlzás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
„Írói munkásságának része”: olykor e fordulattal szokás mentegetni egy-egy író politikai megnyilatkozásait. Sajnos Kukorelly tényrögzítő könyve nem lett – a szó nemesebb értelmében – írói munkásságának része. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A 2010-ben alakult k2 színházi formáció nevét, ha nagyon akarom, így is olvashatom: k(aposvár) a négyzeten. Ha nagyon akarom, új gyökvonásukat, a lecsupaszított Brecht-„újramesélést” nem pusztán jó, hanem elsőrangú előadásnak is nézhetem. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Ha valaki valamely okból és valamilyen módon igencsak megszorul, a nála egy fokozattal gyengébbet kezdi szorongatni a remélt megoldás érdekében. A kisregény e társadalmi-pszichológiai képletre mintázza prózamodelljét. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Műcímek egyik leggyakoribb szava az „utolsó” jelző. Pozitív, negatív, közömbös, tréfás és számos egyéb színezettel. A szó azonban igen sokszor önmaga jelentésének ellenkezőjét vetíti előre, azaz kezdetet, újraburjánzást, folytatódást sejtethet. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Igen, (majdnem) mindnyájan „tudjuk, mi történik őszi éjjel a galagonyával”. Weöres Sándor verséből tudjuk. De hogy november 4., az ötvenhatos forradalom eltiprásának évforduló-emléknapja utáni őszi éjen miként izzik a galagonya ruhája, mostantól sejtjük. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Gyermek naplójában jobbára a későbbi ifjút keressük, kamaszéban a majdani felnőttet. Főként, ha a naplóíró nevezetes személlyé vált. Csáth Géza e naplóját – Naplófeljegyzések 1897–1904 – tízévesen kezdte, s a tizennyolchoz közelített, amikor a végére kitette az „adieu”-t. TARJÁN TAMÁS KÖNYVISMERTETÉSE.
Fővárosunkban található Költő, Rím, Ballada utca, Költők parkja. Rövid ideig létezett Író utca. Már ha a tollforgatókra vonatkozott a név. Lírikusok előnyben, mondhatjuk. Az utcanévjegyzék, noha persze nem ez az elsőrendű funkciója, író és olvasó számára is kincs. TARJÁN TAMÁS KÖNYVISMERTETÉSE.
Az írásos hagyaték közreadása e lapokon azt az időszakot dokumentálja, amely a rendezői pálya megkoronázása: nagyjából a zalaegerszegi színházalapítás és a Kossuth-díj közötti bő évtizedet. De ekkor már szorít és éget a korona. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Szellemes, kedves, frappáns, újszerű ötletek sokasága sem hiányzik a műköltészet „népmese”-csodájának színreviteléből. Mindez azonban sokszor lomhán eltékozlódik, főleg a dramaturgiai puhányság folytán. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.