Két évtizede, az első magyar megjelenéskor pályakezdő írónő friss világsikerű lektűrje volt a könyv. Mai olvasatban a ritkán szólaló, immár Pulitzer-díjas szerző meditatív pszichothrillere. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Kortársi kritikagyűjteményének valamennyi fejezetét 19. századi idézettel nyitja, könyve egészét 1838-ban megfogalmazódott gondolatokkal zárja a szerző, hogy két nagy szakterületét, a romantika/reformkor irodalmát és a modernitás-kutatást összekapcsolja. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Két hibát követhet el a kritika, mikor e regényt útba ejti. Ha túl komolyan veszi. S ha nem veszi elég komolyan. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
…és sportoló benne minden férfi és nő: kis túlzással ez az áthallás lesz úrrá a könyv olvasóján. A tudós szerző valóban jó dramaturgiai érzékkel és ügyesen teatralizálva mutatja be a sport történetét. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A labda, mint tudjuk, kerek, sőt: gömbölyű. Erre nem lehet elégszer rácsodálkozni. Ha kortársi fociprózánk gyarapszik egy-egy művel, sokan felkapják a fejüket: szépírói munka, a futballról, ma?! De ami a fociról, sosem csak a fociról. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Három színházi arckép. A szereplők útja néha találkozott. Egri István és Marton Endre dolgozott egymás közelében, Egri temetésén Kazimir Károly mondta az egyik búcsúztatót. De igazi találkozóhelyük Léner Péter érzelmektől nem mentes emlékezete. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
A Budapesti Tavaszi Könyvfesztivál alkalmából megjelent kérdezz–felelekből szinte semmi új és lényeges dolgot nem lehet megtudni az Esterházy Péter nevű íróról. Épp ezért – és a hangvétele folytán – érdekes a párbeszéd. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Sérülékeny portéka a vendégjátékra utazó előadás. Dürrenmatt Kolozsvárról május 19-én Budapestre, a Vígszínházba látogató öreg hölgyével is történt egy kis baj. Vagy a bajok már odahaza mutatkoztak? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
A Pilinszky család sokat tesz a költő életének, életművének teljesebb megismertetéséért, főleg szubjektív emlékezések és értékes fotóanyag (másutt a levelek) révén gyarapítva a korábban igen élénk, mostanában kissé stagnáló Pilinszky-filológiát. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Modell és szemléltetés. A totalitárius hatalom a művészetek terén is szabadságtipró működésének modellje és a meyerholdi biomechanikus játékmód rekonstruáló szemléltetése, alkalmazása. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Nem jó matracnak lenni ezen az estén: a címszereplőt sűrűn elagyabugyálják a színen, s a csihi-puhiban botokkal rámért csapások a jókora laticelekre záporoznak. A néző viszont nem bánná, ha az előadás egy kicsit jobban szíven ütné. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Harminc-harmincöt esztendeje a magyar színház gyakran interpretált olyan drámaszövegeket, amelyekből „a sorok közül” kellett kihallani a jelentést. Manapság számos előadás az aktuális valóság unalomig ismételt szövegeivel, nyelvhasználatával él – és jó, ha van mögötte valami. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
E/2: e líra szívesen helyezi egyes szám második személybe versalanyát. Gyakori megszólítása az „uram”, ismétlődő szószerkezete a „ments meg, uram”. De ezektől a hárításoktól (a kiküszöbölés kísérleteitől) az E/1, a vershős, az én erőt nyer. Annyit, amennyit. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Különböző korok játéktereit – a Globe-ot, a misztériumszínpadot, az avantgárd szimultán levegősségét – idézi meg az emeletes-emelvényes fehér díszlet, melyben a szerző elképzelte ligeti, vásári, cirkuszi porond is megfér. Izeg-mozog, éled a színmű mint struktúra; lomhább a megmaradt szöveg. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Mezítláb suhan a színre az előadó. Mint egykor a varázslók az anyaföldet, talpa alatt érzi a színpadot, de libbenő lépéseivel mintha az univerzumban körözne. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.