Az olvasó nagyon kínos helyzetben van, ha a kötet végére ér, és valamiként összegezni szeretné a benyomásait. Az íróra gondol neheztelően, miért is kellett mindezt a világ elé tárni. A kötet bibliai mottóját a maga számára átfogalmazva felteszi a kérdést: Valóban ideje van-e a szólalásnak? Aztán behódol a mindent maga alá gyűrő irodalmi önmutogatás kényszerének, és megpróbál magából némi elnéző objektivitást kisajtolni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Sántha József
HAMLET CSAK EGY VAN
MADÁRPROBLÉMÁK Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna
Ha valóságos önéletrajzi írásokként olvassuk Franzen elbeszéléseit, akkor arra a sommás megállapításra juthatunk, hogy az amerikai író élete ritka eseménytelen volt, írásai egy átlagos, kispolgári figura mindennapjait ábrázolják, ahol a család, az érvényesülés, a biztonságra való törekvés áll a középpontban. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
KALITKA ÉS ÉGBOLT Szabó T. Anna: Senki madara
Szabó T. Anna is elmondhatja magáról, hogy ellenállhatatlanul hatása alá került a mesékben, drámákban, versekben olyan gazdag japán irodalomnak. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
EGY ÚJABB „TRÉFA” Milan Kundera: A jelentéktelenség ünnepe
Minden jelentékeny vagy legalábbis világhírű író esetében szükségszerűen elkövetkezik az az életszakasz, amikor az önkifejezés már nem ér ki az életműből, mintegy a maga köreit járva megreked a képzelete világában. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
BOHÓCOK GYÁSZRUHÁBAN És hogy állunk Istennel, Kornis uram?
Bán Zoltán András és Kornis Mihály meglátogatják a dunaalmási temetőben Petri György sírját. Egy mókába, filozófiába ágyazott „főhajtást” tesznek a tizenöt éve elhunyt költő emléke előtt. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
AZ ÉRZÉKISÉG OSKOLÁJA Ugron Zsolna: A nádor asszonyai
A kritikus némi malíciával veszi kezébe e nagyra törő trilógiának a köteteit, olvasván a fülszöveget, hogy a különös nevű szerző, fiatal kora ellenére szerkesztett már show műsort, rendezett vaddisznóvadászatot, renovált kastélyokat, s most irodalmi babérokra tör. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
HALOTTAK LAPJA Holmi 25 év, 2014. október
A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
A MÉZILLATÚ MÚLT Tóth Krisztina: Pillanatragasztó
Tóth Krisztina kilencvenes években játszódó novellái nem akarnak nagyobb darabokat kiszakítani a valóságból, megelégszenek egy-egy helyszűke pillanattal, egy-egy történésszerű ötlettel. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
KÜZDELEM AZ ELVISELHETŐÉRT Darvasi László: Ez egy ilyen csúcs – A nagy Szív Ernő-füzet
Szív Ernő vélhetőleg pontosan tudja, hogy a tárcanovella nevel is: hogyan tegyük magunkat érdemessé a valóság egész más aspektusainak érzékenységére, hogy meghalljuk a mélyről folytonosan feltörő zenét, amely minden pillanatban, ha nem is valóság, de elviselhető jelenlét. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
KÉSŐRE JÁR Kertész Imre: A végső kocsma
Ha térben és áttekinthetően szeretnénk látni A végső kocsma gondolat-áradásának fontosabb pontjait, leghelyesebb, ha a pokol köreiként képzeljük el mindazt, amit Kertész ebben a kötetében magára vesz, és önmagáról állít. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
RETROSPEKTÍV EMLÉKEZETTérey János: Átkelés Budapesten
A tizennégy verses elbeszélést tartalmazó kötet alapvetően a költő eddigi kedves témáival foglalkozik, hangzásvilágában, tematikai gazdagságában és a szereplők, szituációk ábrázolásában kevés újdonsággal szolgál; mindez azonban semmiképpen nem negatív ítélet, hiszen miért is kellene egy működő, és még erős anyagi tartalékokkal rendelkező költői világot, akár mesterségesen meghaladni. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
ISTEN CSŐDJE Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – Márk-változat-
Lehetséges, hogy Isten egyáltalán nem létezik, ennek ellenére, sőt éppen ezért, hinni még lehet benne, és imádkozni is lehet hozzá, valamint, ezt sokan tapasztalatból is elmondhatják, még félni is kell az Istent. (Voltaire szerint pedig, ha nem lenne, akkor ki kellene találni, ugye.) SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
EGY DÖGORSZÁG ERNYEDT BŰZE Závada Pál: Természetes fény
Závada Pálnak sikerült, megírta a huszadik század magyar sorstörténetének egyik legfontosabb regényét. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
AZ ÉLHETŐSÉG KÖNNYED GRÁCIÁJA Nagy Koppány Zsolt: Nem kell vala megvénülnöd 2.0
Ritkán akad az olvasó kezébe ennyire felszabadítóan üde, megannyi nyelvi leleménnyel, stílusbravúrokkal teli, humorral és léha életszemlélettel átitatott könyvremek, mint Nagy Koppány Zsolt újdonsült regénye. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.
„A SZÍV ÖRVÉNYEI” Csaplár Vilmos: Edd meg a barátodat!
Csaplár Vilmos nagy bőséggel termeli a közép-hosszúságú regényeket, ezeknek közös jellemzőjük, hogy viszonylag nagyobb korszakokat dolgoznak fel, történelmi beágyazottságúnak szereti feltüntetni az epikus anyagát, és sok szálon futtatja a cselekményt, amely néha szinte csak egy-egy véletlenszerűnek tűnő epizódban lesz utóbb értelmezhető az olvasó számára. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.