Sántha József

HAMLET CSAK EGY VAN
Forgách András: Élő kötet nem marad

Az olvasó nagyon kínos helyzetben van, ha a kötet végére ér, és valamiként összegezni szeretné a benyomásait. Az íróra gondol neheztelően, miért is kellett mindezt a világ elé tárni. A kötet bibliai mottóját a maga számára átfogalmazva felteszi a kérdést: Valóban ideje van-e a szólalásnak? Aztán behódol a mindent maga alá gyűrő irodalmi önmutogatás kényszerének, és megpróbál magából némi elnéző objektivitást kisajtolni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

MADÁRPROBLÉMÁK
Jonathan Franzen: Diszkomfortzóna

Ha valóságos önéletrajzi írásokként olvassuk Franzen elbeszéléseit, akkor arra a sommás megállapításra juthatunk, hogy az amerikai író élete ritka eseménytelen volt, írásai egy átlagos, kispolgári figura mindennapjait ábrázolják, ahol a család, az érvényesülés, a biztonságra való törekvés áll a középpontban. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HALOTTAK LAPJA
Holmi 25 év, 2014. október

A Holmi 25. születésnapján a szerkesztők arra az elhatározásra jutottak, hogy a rendszerváltás hajnalán megindult folyóiratot megszüntetik, nem csinálják tovább. Ez a szám ünnepélyes búcsú egyben, ha még az év végéig meg is jelenik majd a lap. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez

RETROSPEKTÍV EMLÉKEZET
Térey János: Átkelés Budapesten

A tizennégy verses elbeszélést tartalmazó kötet alapvetően a költő eddigi kedves témáival foglalkozik, hangzásvilágában, tematikai gazdagságában és a szereplők, szituációk ábrázolásában kevés újdonsággal szolgál; mindez azonban semmiképpen nem negatív ítélet, hiszen miért is kellene egy működő, és még erős anyagi tartalékokkal rendelkező költői világot, akár mesterségesen meghaladni. SÁNTHA JÓZSEF RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

„A SZÍV ÖRVÉNYEI”
Csaplár Vilmos: Edd meg a barátodat!

Csaplár Vilmos nagy bőséggel termeli a közép-hosszúságú regényeket, ezeknek közös jellemzőjük, hogy viszonylag nagyobb korszakokat dolgoznak fel, történelmi beágyazottságúnak szereti feltüntetni az epikus anyagát, és sok szálon futtatja a cselekményt, amely néha szinte csak egy-egy véletlenszerűnek tűnő epizódban lesz utóbb értelmezhető az olvasó számára. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez