„A nyelvelmélet a cselekvéselmélet részét képezi; egyszerűen azért, mert a beszéd a szabályvezérelt viselkedés egyik formája.”- írja Searle Beszédaktusok című könyvében. Kevés jellemzőbb példát találhatnánk erre a megállapításra, mint Parti Nagy Lajos szövegeit. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Mintha Ady halálával, Jászi Oszkár emigrációjával megszűnt volna az az értelmes párbeszéd, amely immár majdnem száz éve hiányzik a magyar politikai kultúrából és az emberek lelkiismeretéből. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Létezik ma egy konzervatív hajlandóságokkal megáldott verselő, aki egyre inkább klasszicizálódó költői világát a múlt század, sőt, a korábbi évszázadok tompa fényeivel képes megvilágítani… SÁNTA JÓZSEF ÍRÁSA.
Esterházy regényei annyiban regények, mintha egy vakablakra mondanánk, hogy tükör, és abból szeretnénk a valóságot megismerni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Dés Mihály, szándéka szerint, megírta a késő Kádár-kor, a hetvenes-nyolcvanas évek Nagyregényét. Ha úgy tetszik, a Krúdy áhította Budapest-regényt, amely egy liberális értelmiségi nézőpontjából ábrázolja boldogult ifjúkorát. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Egy újabb naccerű magyar regény. Egyszerre western, szerelmes, kuplerájos pornó és romantikus, filozofikus édelgés. Minden van benne, ami ma már egy épeszű ember számára retró és túlhaladott, amelyet, ha regénybe kezd az író, első álmából ébredve is letagad. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az igazi mesék általában archaikusak. Őriznek belőlünk valamilyen sorsfordító történetet, amelynek a jelentésével már nem lehetünk tisztában. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Aki ebből a kötetből szeretné megtudni, hogy Sopotnik Zoltán milyen költő, nem kap a kérdésére egyértelmű választ. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
„Kezdetemben a vég” – „Végemben a kezdet” – kezdi s végzi Eliot az East coker című versét. Kerékgyártó „prózaként” jegyzett kötete leginkább novellagyűjtemény, melynek hőse egy meztelenül talált hajléktalan, Vidra Zsolt. A vég felől indulunk el, és a kezdetekhez érkezünk. SÁNTHA JÓZSEF ÍRÁSA.
Repedések, törések keletkeznek egy látszólagos nyugalomban lévő felületen. Ez a felület a regény főhősének, Arvid Jansennek az életérzése. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A fülszöveg szerint: „ebben csak ennyi köszönet van”, aztán kiderül, hogy négy, jobbára telepes költőnek is megköszöni Szabó Marcell a segítséget. Arra gondolhat az olvasó, hogy ezek szerint a kötetben nincs sok köszönet, ami mindenképpen furcsa reklám. Utólag sajnos kiderül: igaz. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Egy huszonnégy éves lány, hihetőleg a költő alteregója, mesél húsz évvel ezelőtt elhunyt apjáról. Konokul és megátalkodottan csak erről akar beszélni. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A Hallásgyakorlatok című előző kötete után meglepő fordulat tapasztalható Varga Mátyás költészetében. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Az írás műfaját tekintve monológ, Csehov művére utal (A dohányzás ártalmasságáról), de nyugodtan mondhatjuk monodrámának is, hiszen a láthatatlan, de megszólított személyek révén némileg tágul a horizont. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
A történetek között alig akad szokványos mesei sablonokra emlékeztető darab. Itt minden hétpróbás zsiványnak finoman megrajzolt karaktere van, talán csak Sobri Jóska alakján érezhető némi megszépítés, jelleme kissé elmosódottabb a többi betyárénál. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.