DrMáriás rikító iróniájáról Tom Wolfe, az amerikai zsurnaliszta jutott az eszembe, aki pikírt modorban, de élvezetes pimaszsággal osztotta ki a hetvenes években a legdivatosabb művészeket és műkritikusokat. Még a cím felét is tőle plagizáltam. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Ez a tárlat nem a bécsi Leopold-béli férfiakt kiállítás vendégszereplése, hanem a linzi Lentos múzeum női kurátorok által válogatott összeállításának budapesti adaptációja – de miről is? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Hatásosan és dinamikusan kezdődik, jól kigondolt stilizációba öltöztetve, mozgás, ritmus, gegek mind együtt vannak és működnek, jaj, de jó, nem a filmet fogom látni, gondolom, és nagyjából úgy is lesz. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Még csak egy év telt el a népből jött, szimpatikus király uralkodásából, amikor életbe léptette azt a rendeletet, miszerint pénz-, de akár börtönbüntetéssel is sújtható az, aki becses személyét előnytelen színben tünteti fel a sajtóban. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
„Amikor valaki erősen hisz valamiben, és a nézeteivel kapcsolatos, de homályos információval találja szemben magát, akkor azt fogja látni, amit látni akar.” De még mennyire! És mindegy, hogy az szelleműzés vagy politika. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Egy musical életkorán és időszerűségén töprengeni lényegtévesztő dolognak látszik, de nem mi tehetünk róla, hogy az idén (és még egy darabig) mindent másképp hallunk. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Minden olyan ismerős. A fehér fal elé állított ivóvizes ballon, a balra nyíló konditerem, odébb a biológia szertár, még tovább a földrajzi terepasztal. Csak éppen semmi sem az, aminek látszik. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A címbéli kifejezéssel nem túl szerencsés viccelni, pedig csak arról van szó, hogy az Alkotmány utcai kArton Galériában demokratikus hangulatú, világ-jelképnek szánt művek láthatók. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Látvány és mozgás, no meg nem kevés irónia színezi a szegedi Andrea Chénier bemutatóját, amely az Armel Operaverseny nyitó darabja volt. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A nőket (főleg őket, habár mindenki mást is) meg lehet enni. Nem egyszerűen jó étvággyal, de akár áhítattal, netán falánk étvággyal. Attól függ, ki, mikor, hol és hogyan lát neki(k). Két művésznő most megmutatott két alternatívát. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A híre megelőzte, bár az jobbára csak azt sulykolta, hogy új, musical és grandiózus, meg hogy „bátran reflektál az abortusz kérdésére”. A részletek elsikkadtak, tán azért, mert a megvalósítás módjával nem is illik foglalkozni egy olyan felemelő téma kapcsán, mint Mária fogantatása. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Mármint maga a kiállítás és a téma, hogy valami ízig-vérig maival is lehet a múzeumban foglalkozni. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Divat a magángyűjtemények kiállítása, a kifinomult, szakmai örömök mellett azonban ritkán éri nem várt meglepetés a látogatót, mármint az alkotók személyét, műveit illetően. A győri gyűjtő kiállítása elüt ezektől, itt hol az alkotók, hol az alkotások hökkentik meg a nézőt. IBOS ÉVA KIRITIKÁJA.
A „csendélet” egyes nyelvekben tükörfordítású szó, hasonlóan lírai, mint a magyarban. A latin népek az élő és élettelen tárgyak ábrázolására a drámai „halott természet”-et használják. Robert Mapplethorpe angolul still life-ot mondott, de valójában natura mortát értett rajta. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.