Manapság valószínűleg Péreli Zsuzsa az egyetlen, aki tömegeket képes bevonzani egy hagyományos technikájú textilkiállításra. De vajon miért? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A gyűjtés életforma – foglalta össze egyszer a lényeget apró tárgyakra specializálódott ismerősöm, s ő is amellett kardoskodott, hogy a gyűjtés szempontjából nem csak az elsővonalbeli darabok lehetnek érdekesek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Tíz új festmény és egy félig bio installáció alkotja Bukta Imre legújabb kiállítását a Godot Galériában, ahol a képek hagyományosak, az installáció meglepő, de nagyon odaillő. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Végtelenül nehéz volt végignézni Jan Saudek kiállítását, pedig sem prűd, sem pedig a giccs megveszekedett ellensége nem vagyok. Ha az lennék, nem néznék Almodóvar- vagy Özpetek-filmeket, s már rég kidobtam volna a családi emléktárgyak egy részét. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Aki először a képeket lapozza át, könnyen arra juthat, hogy ez valami gyerek-dolog. Bizonyos értelemben tényleg az, de egészében teljesen más, konkrétan Bródy Vera alkotói pályája, és mellesleg a magyar bábjátszás öt évtizedet felölelő korrajza. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Nemes Lampérth Józseftól nem ismerünk sok képet, az a kevés viszont, amit igen, átütő. Most a lehető legtöbb művét gyűjtötte egybe a Kieselbach Galéria: a grafikák mellett huszonkét olajképet a fellelhető huszonnégyből. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Tíz pontos dobás volt, hogy a szegedi THEALTER szervezői a Manna Kulturális Egyesülettel szövetkezve az idén ráfókuszáltak a bábjátszásra. A műfaj eddig sem volt idegen a fesztiváltól, de ekkora dózisban utoljára a kétezres években kaptunk belőle. A hazai bábjátszás mai állásáról Markó Róbert bábrendezővel beszélgettünk. IBOS ÉVA INTERJÚJA.
„…létezésük mindig a legmélyebb közvetettség kísérteties tartományában zajlott, mert kézzelfoghatóak voltak, de elérhetetlenek, mert jelenlévők voltak, de megragadhatatlanok, mert maguk voltak a létezés, miközben a létezésből mégis ki voltak zárva…” IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Abban a pillanatban, amikor megláttam a sajtóanyagban a belül füles kávéscsésze fotóját, biztos voltam benne, hogy látni akarom a spanyol design kiállítást, mert a tárgy azt sugallta, hogy Buňuel és Dalí szellemisége még a mai tárgytervezők gondolkodásában is kísért. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Amióta celebesedett, vagyis hungarikummá misztifikálódott a herendi porcelán, sok kiállítást rendeznek belőle országszerte, ám ezek vagy leragadnak a gyár- és gyártástörténet lohasztó kronológiájánál, vagy minden rendszer nélkül összepakolják, ami kéznél van. A Természettudományi Múzeum viszont most előrukkolt a lehető legérdekesebb, legokosabb és leglebilincselőbb megoldással. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
Látszólag képzőművészeti kollekció, de lényegében mégsem az Füst Milán és feleségének közszemlére tett gyűjteménye, inkább valamiféle képes napló arról, kikkel barátkozott, s milyen témák és ideák iránt érzett vonzódást a legszomorúbb magyar író. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
A kiállítás címe ismerősen cseng, de nem holmi plágium miatt, hanem az aktuális magyar kulturális élet ismeretében: naprakész, honi helyzetjelentésre számítunk, de kiderül, hogy mindaz, ami a képeken van, máshol történik, legalábbis papírforma szerint. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Hallott valaki olyat, hogy Lúdas Matyi kétszer veri vissza? Vagy, hogy Hamupipőke leghőbb vágya, hogy eljusson Pápua Új-Guineába? Pedig a bábszínházban ilyenek történnek, ha jó az irodalmi alapanyag. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Most éppen tornya sincs, a homlokzata láthatatlan az elé húzott deszkafolyosó miatt, ami azért van ott, hogy védje a gyalogosokat a lepotyogó daraboktól. A maradék látványból jó szögből mégis felmérhető, hogy a rogyadozó Iparművészeti Múzeum Budapest egyik legkülönlegesebb épülete. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Tegyük fel, hogy a forradalom valami olyasmi, amit meg lehet fogni. Nem olyan nagy képtelenség ez, a forradalmakhoz gyakran kapcsolunk arcot, általában egy kócos, lángoló tekintetű fiatalembert lezseren elhanyagolt ruhában. IBOS ÉVA ÍRÁSA.