Ez a darab, Székely Csaba Öröm és boldogság című drámája prezentáció. Pontosabb lenne demonstrációnak nevezni, de ebből a szóból sajnos kiveszni látszik az eredeti jelentése, a ma használatos meg ide kicsit sem illik. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nem, nem kell megszállott balett-rajongónak lenni ahhoz, hogy fölhabzó kíváncsisággal böngésszük a falakon és a tárlókban elhelyezett szövegeket, alaposan szemügyre vegyük a fotókat – elég, ha érdekel bennünket egy huszadik századi magyar művészsors. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Van egy pöpec nyitány: a játszó személyek magyar komédiát követelnek a népnek, és ígérik, hogy ők bizony azt fognak feltálalni nekünk. És máris elhangzik egy csúnya szó – a közönség egyelőre tartózkodóan fogadja. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Van közérzet, van hangulat, van város, pontosabban a hetedik kerület – Reisz Gábor nem ment messzire a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjétől. De azért elment – a filmből a színházba. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Amikor Francisből egy fülledt hangulatú, alkoholban ázó „keresztelőn” Franz lesz, első blikkre a németesedés, vagyis a befogadás aktusát érzékelhetnénk. Másodikra az identitástól való megfosztást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A beharangozó nagyszabású. Harminchét etűd Shakespeare harminchét drámája kapcsán, harminchét magyar író/költő, plusz a különlegesnek ígért filmes megvalósítás, ahol a Dogma-filmek vannak múzsának idézve. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A három kisregényt mondhatnánk zsengéknek, hiszen a hatalmas életmű legelején születtek, de azért nem úgy zsengék, hogy a szárnyait próbálgatta volna bennük Molnár Ferenc. Sokkal inkább a saját íróiskoláját alapozta meg, ahol ő volt a tanár és a tanítvány, és ő írta a tankönyvet is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A Katona József Színház K:ortárs című sorozatát a COVID szülte ugyan, de alighanem túléli a járványt. E pillanatban mindenesetre csecsemő – legalábbis Szécsi Noémi regénye öt jelenetének „online-osítása” alapján. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A címet loptam: kedves egykori kolléganőm, Szántó Judit jellemezte ezekkel a szavakkal a huszonöt évvel ezelőtt a Katonában bemutatott Művészet című darabot. A Bella Figura még dicsérve is érezhetné magát, ha ugyanezt mondanám. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Van kovászos uborka!” Ez az elordított mondat – Börcsök Enikő ordítja el – valami olyasmit jelent, hogy az isten verje meg ezt a mi örökké és örökre nyomorult életünket. És veri. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Csáki Judit kérdezi Gálvölgyi Jánost, szóba kerül a gyerekkora, a főiskola, a Thália, a Madách, a tévé, a beskatulyázás, és még sok minden.
„Mocskos zsidók! Mocskos zsidók!” Ezt nem 1944-ben skandálta a felbőszült/fellelkesült tömeg, hanem 2008-ban. „Igény volna rá”, szoktuk mondani gúnyosan. Csak hát a keserű gúnynál jóval több ez a történet. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
„A kurátorok nagyasszonya”, „a mi nemzetközi ászunk”, mondják róla a kollégái. Monet, Cézanne, Van Gogh – ezek a blockbuster kiállítások az ő nevéhez fűződnek. De mit csinál egy kurátor? Erről és egy most vásárolt magyar festményről is beszélgettünk Geskó Judittal. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Szerva itt, csere ott. Ez a mondás még a teniszből maradt velem; azt hittem, elfelejtettem, de most eszembe jutott. Mégpedig arról, hogy a Revizor kritikai portál főszerkesztője mostantól Jászay Tamás. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
A Dunapest című regény főszereplője egy ház. Mellékszereplője sok van, több idősíkban tűnnek föl. És van egy fő mellékszereplő: a Duna. Egykor és most. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.