Csak egy szög, 56/06, Csárdáskirálynő, A velencei kalmár, Egyszer élünk, Számodra hely, Egy piaci nap, A falu rossza, Kabaré – egyetlen beszélgetés kevés ahhoz, hogy minden fontos előadást megemlítsünk, és hát nemcsak előadások vannak a világon. Mohácsi János az R-beszélgetésben.
Nem lett közgazdász, de lett dramaturg, aztán sok orosz dráma műfordítója, aztán könyvkiadó, előbb Robin Cook, aztán a Magvető, ahol mennyi nagyszerű író… És aztán még Enyedi Ildikó filmjében főszereplő. R-beszélgetés Morcsányi Gézával: ötven év a magaskultúrában mint kis magyar pornográfia…
A Sirály kínálja magát tételdrámaként: generációk és/vagy tehetség témakörében a rendezőnek döntenie kell. A számos vagy inkább számtalan megtekintett előadás alapján gondolom így – és akkor mostantól, Székely Kriszta rendezését látva másképp is gondolom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Hosszú idő után újra élőben találkoztunk a Magvető Caféban. A Katona József Színház művésze, Fullajtár Andrea és Csáki Judit beszélgetésén szó volt Andrea pályakezdéséről és a Csendet akarok!-ról, a monodrámákról, arról, hogy hogyan birkózott meg a szülés utáni első szerepével, a Médeiával, a vígjátékokról, a filmezésről, és a 40 fölött lassan kötelezőnek számító szépészeti beavatkozásokról is – erről Andrea mindenképpen beszélni szeretett volna. #fullajtárandrea #revizoronline #rbeszélgetés #interjú #katonajózsefszínház
Tudom, hogy demerung hajnalban is, alkonyatkor is van, mégis úgy döntöttem, mert a rendezők is úgy döntöttek, hogy a Narratíva Csehov-előadásának címe az alkonyati demerungot idézi. Mint Wagner az istenek kapcsán. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Gáspár Sándorral, a Vörösmarty Színház színészével beszélgetett Csáki Judit. Szó volt a vígszínházi és a katonás évekről, a nagy szériákról, régi barátságokról, mesterekről, a filmezésről, a végén még a kritikáról is, de nem mi kezdtük!
#rbeszélgetés #gáspársándor #interjú #magvetőcafé #revizor #revizoronline
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem harcolt, nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Ennek a színháznak a története plasztikusan mutatja az elmúlt tizenkét év kulturális háborúját, a színházi megmondók végtelen cinizmusát és dilettantizmusát, miközben ők, a színház nem háborúzott – csak előadásokat csinált. CSÁKI JUDIT INTERJÚJA.
Lett volna itt egy előadás, egy másik, még 2020 őszén. Elfújta a covid valahányadik hulláma, így aztán a PanoDráma mégsem állt elő egy félig fiktív produkcióval. Hanem most, egy kicsit sem fiktívvel. Mert ez az ő terepe: a doku, a verbatim. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Nagy franc ez a Feydeau, és ebben a bohózatba hajló vígjátékban, a Bolha a fülbe címűben túl is tolja a biciklit. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Amikor Kost kisasszony, ez a keményen dolgozó altesti munkás bemutatja a társaságnak frissen szerzett vőlegényét, a kissé bárgyú, nem éppen szavakész fiatalembert, Heinrich Himmlert, gondolhatunk, amire akarunk. Szabadság van. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Színház haladóknak, színház lazáknak, színház megfáradtaknak és üdéknek – ők menjenek megnézni az Örkénybe ezt a két előadást. Aztán ha nem jön be – egyik, másik vagy egyik sem –, kérjék vissza a jegy árát. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.