 Részlet a kiállításból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
A pécsi Civil Közösségek Házában a meghirdetés szerint több kiállítás (“Csehovozás”; Csáth és Shakespeare – 1 helyen, 1 időben; illetve Shakespeare) ismerteti a látogatóval a jövő színházi látványszakembereinek tanulmányi előmenetelét, ám az egyidejűség, s alkalmasint az ifjúság kollegialitása egyetlen impresszív tárlattá nyitotta össze a barátságos kiállítóhely termeit. Nem szigorú gondossággal megrostált, professzionális koncepció szerint elrendezett alkotásokat tárnak elénk, hanem sokkal inkább a bátortalan tapogatózások és törvénybontó kitérések legitim korszakát, az éveket, amikor még a szakemberek számára sem egykönnyen kalibrálható egyik-másik művésztanonc tehetsége, pályaalkalmasságának mértéke.
 Részlet a kiállításból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
A vázlatokkal, makettekkel, figurabábokkal és story boardokkal való első találkozásunk mindazonáltal még így is alkalmat teremt néhány jellegzetesség, sajátszerű mozzanat felismerésére. Legelsőbben talán annak megállapítására, hogy látványos módon Shakespeare művei jobban stimulálják a növendékek vizuális fantáziáját, mint Csehov, vagy pláne az egy színműves Csáth Géza. A megnyitón, miközben a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Aula Kamarakórusa Shakespeare drámáihoz kapcsolódó dalokat zöngedezett, elámulhattunk például a változatos ötleteken, amelyek a Macbeth színpadképeit és jelmezvázlatait elevenítették. Kísérteties vagy épp reneszánsz divattörténeti albumokat idéző alakrajzok, soklépcsős, üvegházi, máshol meg szűkülő körformákkal operáló színpadképek, Egyed Zoltán teljes és megtört ívei, Balázs Juli gigantikus, felborult lócája egyként a vériszamos tragédia képzeletserkentő hatását bizonyították. S szintúgy a többi Shakespeare-mű: Győri Gabi Colosseum-imitációval és Róma városfalának elmagányosító látványával nyűgöző Coriolanusa, Fecsó Andrea értelmezően variábilis Lear-díszlete, s Ondraschek Péter futószalagos, rideg Titus Andronicusa.
 Részlet a kiállításból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
Az indulatokat és szenvedélyeket osztentatív módon kiélő Shakespeare-figurákhoz képest a lefojtottabb Csehov-drámák tervei kevesebb ötletet és mérsékeltebb átütő erőt mutattak. Meglehet persze, hogy a 2008-as Shakespeare- és a 2007-es Csehov-tervek vélt esztétikai szintkülönbsége éppenséggel a tanulmányok előrehaladását jelzi. E színpadképek sorából talán Sántha Borbála nyersfa Cseresznyéskertje tetszett a legérdekesebbnek.
Csáth Géza Janikája vitán felül csekélyebb mozgásteret hagy a látványtervező számára, mint a két világirodalmi klasszikus művei. Ám a polgári otthon, ez a lakályos pokol így is nyújtott elkülönbözési lehetőséget a növendékek számára, amellyel – úgy tűnt – leginkább Lisztopád Kriszta teljes mélységében átlátható, az élethazugságokat leleplezően transzparens színpadképe és Balázs Juli mívesen historizáló enteriőrje élt.
 Részlet a kiállításból. Szkárossy Zsuzsa felvétele |
A látványtervezők nem feltétlenül a szavak emberei, s e vélekedésünket többszörösen igazolták azok az esendően fogalmazott dolgozatrészletek is, amelyek a rajzokhoz csatolva kerültek kiállításra. A tárlat amúgy oly vonzó esetlegességének velejárója volt az is, hogy néhány alkotásról a megnyitó időpontjában nem lehetett megállapítani, egész pontosan kinek a fáradozását dicséri. Mert hogy dicsérik, az bizton állítható, amint az is, hogy a frissen ízlelgetett nevek jó része rövid úton ismerőssé válik majd a figyelmes színházlátogatók számára.
Kapcsolódó cikkünk:
POSZT 2008