Csak egy szög, 56/06, Csárdáskirálynő, A velencei kalmár, Egyszer élünk, Számodra hely, Egy piaci nap, A falu rossza, Kabaré – egyetlen beszélgetés kevés ahhoz, hogy minden fontos előadást megemlítsünk, és hát nemcsak előadások vannak a világon. Mohácsi János az R-beszélgetésben.
A jövő évadtól rendez és játszik a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színházban, amivel régi restanciát pótol, hiszen a színház megalakulása óta hívja, hogy térjen vissza szülővárosába. Eddig nem volt rá ideje, most van. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Jelenleg a Szegedi Nemzeti Színházban próbál Fábián Péter, a k2 Színház egyik alapítója és vezetője. Kőszínházi és független munkastílusról, elvárásokról és a közönség igényeiről, meg az általa elképzelt repertoárszínházról is beszélgettünk. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Öt előadással, öt megszólásmóddal, öt nagyon különböző látásmóddal találkoztam a Színház- és Filmművészeti Egyetem FACT Fesztiválján. Megfigyelhető volt a fiatal művészek lelkesedése, és az, hogy a verbalitás már nem a színházi nyelv elsődleges kifejezési formája. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Amióta nézem őket, azon töröm a fejem: mi a titkuk? Valószínűleg annyi, hogy nincs is titkuk: az előadásaikban minden ott és akkor történik, a szemünk előtt. Semmi megjátszás, semmi színlelés: csak színház. JÁSZAY TAMÁS ELEMZÉSE.
„Figyelmeztetjük nézőinket, hogy semmi közünk a színre kerülő előadáshoz” – írja a Züfec színlapja. Jól van, persze, nekem sincs. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A február elején megrendezett SZEM (Színházi Egyetemek Miskolcon) jó időpontban van ahhoz, hogy a fesztiválmentes időszakban a színészhallgatók kerüljenek a középpontba, és különösen jó, hogy nemzetközi kontextusba helyezhetik munkájukat. SÁNDOR ZITA ÍRÁSA.
Többek véleménye szerint az idei POSZT-on szakmai és művészi értelemben a diákelőadások (középiskolások, egyetemisták, főiskolások produkciói) vitték el a pálmát. OROSZLÁN ANIKÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
Fénytől fokozatosan megfosztani egy színháztermet művészi és technikai értelemben sem különösebben nehéz. De nyolcvan percnyi vaksötét után okot, jogot, módot találni arra, hogy újra legyen világosság: hatalmas kihívás. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Amikor egy régi magyar híradó hangja szólal meg, a fiatal színész egy második világháborús katonai parancsnok díszbeszédét mondja el, ideidézi a mesterkélt, hamis szóhasználatot, a harciasan recsegőre beállított hangot, de annyira érzékletesen teszi, hogy a szemünk előtt azonnal peregni kezdenek a díszmagyarba öltözött nemzetvesztők szürkés-karcos képei. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
Négy nap négy előadásáról számolok be a szegedi Thealter októberi, idén második születésnapját ünneplő kistestvérén, az U21 Plusz Fesztiválon látottak közül. Nem a Régi Zsinagóga hűvöse volt a fő ok, hogy mindegyik fináléba beleborzongtam. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Szappannal szájat mosatnak velünk, ha szóvá tesszük, hogyan jelenik meg a „család” elvont ideája a valóságban – finoman szólva – a maga tökéletlenségében. Ma nem a gyerekbántalmazás illetlen, hanem ha valaki beszélni akar róla. HERCZOG NOÉMI KRITIKÁJA.
Nem tudom, Jeles hogyan csinálja, illetve nagyon is tudom, de a tudásom mégsem elég ahhoz, hogy részletesen leírjam, és ha leírom, azzal még nem történt semmi: ez az előadás a maga történésében létezik, a leírástól függetlenül, pedig csak egy vizsgaelőadás. FORGÁCH ANDRÁS ÍRÁSA.
A kaposvári negyedéves színészhallgatókat tavaly a Jeles András rendezte előadásban láthatta a budapesti közönség – illetve többet kapott annál: egy különleges előadás élményét. Most Réthly Attila irányításával a pesti kabarék világában merültek el. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA.
Jóllehet némi hazardírozó kedvnek köszönhetően egészen izgalmas fesztivállá kerekedett a júliusi Thealter, az elvitathatatlan hiányosságok feledtetése szempontjából a szeptemberi folytatás mégis indokoltnak bizonyult. Idén ősszel először – talán nem utoljára. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.