 A nyári egyetem hallgatósága |
Aki csak hall vagy olvas róla, annak bizonyára fárasztó közhely a közművelődés nehéz helyzete, az intézmények, szervezetek működéshez szükséges anyagi hátterének csökkenése, illetve – ráadásként – ezzel párhuzamosan a befogadói réteg szűkülése, a kultúra alárendelődő helyzete a szórakoztatóiparhoz képest. Alighanem tartalmi megújulásra is szükség van ezen a téren, hiszen a hagyományos, népművelésben gyökerező területek egyre kisebb közönséget tudnak megmozgatni, egyre kevésbé képesek áthidalni a generációváltás(ok)ból is következő, mondhatni törvényszerű szakadásokat. Lényegében minden, a területen működő szervezetnek és hozzá kapcsolódó rendezvénynek szembesülnie kell ezzel az akut problémával.
 Anger Ferenc rendező, dramaturg |
A nyári egyetem főszervezője, Székely Anna, a Csongrád Megyei Közművelődési-, Pedagógiai és Sportintézmény egységvezetője újszerű látásmódra, elmélet és gyakorlat összekapcsolására helyezte a hangsúlyt ajánlójában, s ez világosan látszott is a három nap tematikájából. Vers- és prózamondás, ahhoz kapcsolódó versenyek, amatőr és hivatásos színjátszás, a táncház- és néptánc-mozgalom új útjainak tárgyalása (Tóth Erzsébet, Anger Ferenc, Sebő Ferenc) jelentette az első nap kínálatát – mindegyik olyan, komoly hagyományokkal rendelkező terepre vezet, ahol a közművelődés feladata az amatőr és a hivatásos munka, illetve a szabadidős lehetőségek, határsávok őrzése és összekapcsolása. A felkért előadók pedig – ahogyan azt a tájékoztató, jegyzetelésre is alkalmas, ízléses kiadvány életrajzai mutatták – szakterületüknek nemcsak rangos, hanem egyben hiteles képviselői is.
 Jankovics Marcell |
Úgy tűnik, hogy a szervezéssel és a jelentkezőkkel nincs is semmi gond: időben eljutottak az információk a még fogékony, iskolai tanulmányukat, pedagógusi munkájukat épp befejező, nyaralásukat még meg nem kezdő célcsoportokhoz. A hallgatók-résztvevők között voltak az előadásokat csemegézésre vagy éppen egy-egy könyvdedikáció megszerzésére (ezen a téren Jankovics Marcell jelkép- és szimbólumelemző könyvei álltak az élen) használók, de az ismereteket a munkájukban, iskolai szakkörökben, művelődési házak programjában majdan felhasználók is. Ugyancsak számottevő volt a néprajz, népzene után érdeklődő, hálás és lelkes közönséget jelentő nyugdíjas korosztály is.
Nemcsak hasznos és termékeny ötlet, hanem a nyári egyetemeket veszélyeztető, száraz konferencia-jelleget is oldotta a második napon a városnézéssel összekapcsolt aradi és kisiratosi kirándulás, a festőtábor és a tájház működésének a megismerése (Almási Béla előadása) vagy a szokásos módon borkóstolóval is járó látogatás a ménesi borvidékre.
 Látogatás Kisiratoson. Fotók: Szegedi Közművelődési Nyári Egyetem |
A megmaradó szellemi és fizikai energiákat a harmadik, záró napra a reneszánsz képzőművészet (Fekete Márta), a giccs (Jankovics Marcell), a Mátyás-évfordulóhoz kötődve pedig a reneszánsz és a népművészet (Juhász Antal) témáihoz lehetett tartalékolni. Ebéd után a kissé megfogyatkozott közönség hallhatott még a magyar fotózás kezdeteiről (Kincses Károly) vagy a hang, az éneklés és a népdal gyógyító erejéről (Lovász Irén).
Az előadók többségében jól és lelkesen alkalmazkodtak a felkéréshez, a közönség összetételéhez és elvárásaihoz, érthetően és jegyzetelhetően, a téma jellegétől függően olykor kivetítőn is követhető anyaggal készültek előadásukra. Természetesen volt lehetőség egy-egy anekdota közbeszúrására is, például a rabnők készítette bujavászon eredetéről, Petőfi arcképének sorsáról, a digitális kép manipulálhatóságáról vagy épp az anyaság és az énekhang összefüggéseiről.
Némi hiányérzetet keltett viszont, hogy az előadások után egyáltalán nem vagy csak minimális lehetőség nyílt a kérdezésre, hozzászólásra: ez nyilván főleg a sűrű programon, de az előadók kapcsolatteremtő képességén-szándékán, időbeosztásán is múlott.
Záróbeszédében Zakar Péter, a Csongrád Megyei Közgyűlés kulturális és külügyekért felelős alelnöke optimistán, de a közművelődés jelenlegi helyzetének tudatában mégis csodaként értékelte a rendezvényt: egyrészt, hogy a háromnapos nyári egyetemen milyen nagy számban vettek részt a meghívottak és érdeklődők, másrészt pedig, hogy a globalizáció kihívásai ellenére a magyar és a határon túli magyar kultúra értéke láthatóan belső igény és érték napjainkban is sokak számára.