Az idén különféle kategóriákban és ágazatokban díjazott Kováts Gergely Csanád, Máté Dorottya és Máté Móric (Magyarországon működő magyar táncos/koreográfus), Lukács András (külföldön működő magyar táncos/koreográfus), Linda Schneiderová (Magyarországon működő külföldi táncos/koreográfus) és a Madách Musical Tánciskola (Magyarországon működő magyar társulat) fellépőként számos színt hord fel a gála palettájára. A tánc eseti lanyhaságában is menti önmagát (hiszen ünnep van), de a szervezőknek aligha akadhat mentsége arra, hogy a kuratórium tagjaként színpadra vonuló dr. Bárándy Györgyöt sztárügyvédként vezetik elő, Czene Attilát pedig sztárvendégként tüntetik fel. A bulvár a későbbiekben nem ártja bele magát az estébe. A kisvárosi művelődési házakból ismerős, kényszeredetten patetikus és kelet-európai akcentussal angolra fordított megnyitóbeszédet követően (háromnegyed órányi késéssel) néptáncból szőtt első és vegyes második felvonást rejt a Budapesti Operettszínház bársonyfüggönye.

Kováts Gergely Csanád

A kissé affektált, de a szivárványszín szoknyák pörgésétől mindenképpen látványos és természetesen lelkes gyermekprogramot (Csillagszemű Táncegyüttes) olyan produkciók váltják, melyek nem szorulnak mentésre: kiemelkedik Kökény Richárd (Magyar Állami Népi Együttes) robbanékony szólója és a Honvéd Táncszínház Zsuráfszky Zoltán koreografálta Cigány szvit című darabja. Utóbbi főként azzal rikít ki a csokrétából, hogy előadóinak van merszük önmaguk komolyságát feledve játszani a tánccal és egymással. Pimasz és erőtől szikrázó koreográfiájukban a szerelmi szépelgést végre zsigeri játék, kacér nők és virtuskodó férfiak szenvedélyes baromfiudvara váltja.

Linda Schneiderová

A második felvonás balettblokkjának kortárssága többnyire kimerül az évtizedekkel ezelőtt talán újszerű modernkedő pózolással. Mindhárom duó szinkronúszást idéz: sekélyebb és mélyebb vízben, testszínű álmeztelenségben (Bajári Levente-Gergely Attila: Point) és úszódresszben (Egerházi Attila-Sibelius: Akvarell szivárvány és Lukács András-Michael Nyman: Connection). Az Akvarell szivárvány legalább barokkos bájossággal, a Connection pedig izgató és földöntúli mélységgel bír, a Point azonban látványban és gondolatban is pasztell és steril. A darabok műfaji eldöntetlensége és rövidsége lehetetlenné teszi, hogy bármifajta nyomot hagyjanak a nézői emlékezetben. A bátortalan kortárs pedig langyos víz: szabályosnak fegyelmezetlen, formabontónak földhözragadt.

Kováts Gergely Csanád egy állófogassal és a Madách Musical Tánciskola ifjú tagjaival is színpadra lép a gálaesten. Szólója (ha a leleményesen életre keltett fogast partnernek tekintjük, természetesen duója) virtuóz és frappáns. A tangó humort és akrobatikus elemeket, tehát egyéniséget és technikát olvaszt össze, ami ritkán látott érdem az este folyamán.

Honvád Táncszínház

Helyi vizekről érkezik a színpadra A víg özvegy című operettből kiollózott dalbetét (Vilja dal), amelyhez Bodor Johanna készített (már az előadás számára is) koreográfiát. A kékben úszó tragikus hattyúszerelem önmagában sem meggyőző, de Kalocsai Zsuzsával az előtérben láthatatlanná is válik. Nem fizikailag vész ködbe a kettős, hiszen a primadonna ezúttal előzékenyen félrehúzódik: áradó előadása mégis őt teszi a jelenet főszereplőjévé (a Budapesti Operettszínház előadásában egyébként hasonlóképpen súlytalanodik el a betét).

Az emlegetett üdítőt Pán Péter szervírozza a gála zárásaként: a Madách Musical Tánciskola Pán Péter – a megtalált fiúk című előadásából csepegtet. A díj nevében hirdetett európai lépés (vagy lépték) legalább a fináléban megtétetik. Karakterrajzban és leleményben is dúskál a bemutatott részlet, és a fiataloknak szóló és fiatalok által prezentált táncnyelvre ültetés folytán néha túlzottan elnagyolttá váló gesztusok is bocsánatosak. A Pán Pétert megformáló Kováts Gergely Csanád ruganyosságával és rugalmasságával példaadó szereplője az estnek. Néhány percnyi mesefűszer és szellemes szellőztetés ugyanis könnyített a két órán át parfümszagú gálahangulattal nyomasztott nézői gyomron. Az EuróPAS Magyar Táncdíjasok (merthogy minden résztvevő bírja ezt a díjat) koncertműsorának hangzatos szlogenje arra utal: tánccal léphetünk Európába. A gála szellemisége ellentmond ennek: egyelőre egy megörökölt vasfüggöny repedésein át tekintgetünk a határokon túlra.