Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
babszinhaz krabat kicsi revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NYÁRIDŐ, MILÁNNAL

Vajda Milán / AlkalMáté Trupp, Jurányi Ház
2017. júl. 30.
Könnyű nyári szörfölés, sikamlós belterj, sziporkákkal, némi kritikai éllel, és persze beavatottak vagyunk mind. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.

És akkor lehetne most névsort olvasni, lajstromozni a hiányzókat, Kovács Patríciát, Szandtner Annát, Gál Kristófot. Idén férfiakból erős a felhozatal, és nemcsak azért, mert a címszereplő is férfi.

Pompás jelenetek sorjáznak, szokás szerint, váltakozva a laposabb epizódokkal. A nyitókép mindjárt hosszadalmasra sikerül, de túllibbenünk rajta, jöhetnek a zenés betétek, énekben is erős a trupp, nem csak színjátszásban, láttuk sokszor. Érdekes módon a halványabb jelenetek is működőképesek, valamiképpen belesimulnak a mozgalmas összképbe, a fílingbe, az élveboncolásba, a "ki kit játszik" ironikus szerepjátékaiba.

És akkor bepillanthatunk a címszereplő életének elegyes epizódjaiba, megidézik nekünk a korán elment édesapát, a kiváló színész 

Vajda Milán
Vajda Milán

Vajda Lászlót, aki legendás szerepek sorát játszotta Kaposváron és a Katonában. (Kohlhaast Zsámbéki Lócsiszárjában, Szomorovot Szőke István Erdőjében, Kuligint Ascher Három nővérében, hogy mást ne mondjunk.) Tudod te, ki volt az apád? – kérdezi dúltan egy pályatárs az ifjú VM-től egy ugyancsak felturbózott jelenetben. Ám itt és most nincs vérmes viviszekció, intim ügyek kiteregetése, mint a tavalyi, Mészáros Béláról szóló előadásban. Vannak azért magánéleti villanások a produkcióban, de csak lájtosan, szemérmes módon. (Egy épp szakítani akaró barátnő – Járó Zsuzsa játssza – leszedi a keresztvizet a fiúról, a „legendás f.szról”, aki nem úgy muzsikál, ahogy a nő elvárná.) De tulajdonképpen azzal kellett volna kezdenem, hogy legjobban Dömötör András Mácsai-paródiája tetszett, ahogy a direktor bemutatja az Örkény társulatának az új kollégát, pár másodperc az egész, de sistereg, éles és roppant humoros. Aztán egy kórházi jelenetben látjuk a mamát (Péter Kata) fiával, VM felolvas valami Maupassant-részletet, az ablak mellett egy betegtárs ül nekibúsultan, magába temetkezve. Jordán Adél játssza, befele néz, önmagába, majd járókeretével igen lassan odaaraszol melléjük. Jeges tekintetű cinikus doktornő (Járó Zsuzsa) járkál a kórteremben jelentőségteljesen, epés megjegyzéseket téve a betegekre, miközben elővánszorognak a szomszédok, egyikük (Máthé Zsolt) oldalán vizeletes zacskó. Aztán a felolvasástól felröppen a jelenet éteri magasságokba, a kataton véglények életre kelnek, táncra perdülnek, Jordán elhajítja a járókeretet, a betegtárs áthajítja a díszletfalon a vizeletes zacskót. Igen, ez színház. „Meg van csinálva.” Akárcsak ama szarkasztikus epizód, amelyben ikonikus politikusportrét függesztenek a falra, és Sándor, a sokhajú, marcona, öntörvényű férfiú (Dömötör András játssza) vizsgáztatja méretes tomporú, szigorú asszonya társaságában a családnak frissen bemutatkozó VM-et rockzenéből, fociból, egyebekből.

És láttunk még egy meztelen férfi-felsőtesteket felvonultató jelenetet a Lukács uszodából, ahol is Vajda Lászlóval és fiával találkozhatunk a gőzben. Az ifjú és gátlásos Milán mindenkinek gondosan bemutatkozik, Kern Andrásnak, Gálvölgyinek, Korda Gyuri bácsinak, akik egy-egy röpke paródia erejéig idéztetnek meg, épp csak néhány karaktervonás erejéig.

Vajda Milán, Jordán Adél
Vajda Milán, Jordán Adél

Nem mondanám föl a mesét, mindenki ismeri az AlkalMáté-sztorit a tizenvalahány éve végzett Máté-Horvai osztályról, akik együtt maradtak így nyárra, híres és jó színészek lettek, van, aki magas rendőri posztot tölt be közülük azóta, eljátszották az ő sztoriját is a sorozatban. Ez a tizenegyedik AlkalMáté, ha igaz (lesznek, akik az előzményeket is hozzászámolják majd, még Zsámbékról), a közönség jól kondicionált, aki ide jön, nagyjából tudja, mire számíthat. Nem kell különösebb jóstehetség ahhoz, hogy elképzeljük a Vajda Milánról szóló produkciót, az Örkény Színház kitűnő művészének nincsenek hangos botrányai, nem róla szól a bulvár, de emlékezhetünk rá a Tarelkin halálából, a Mesél a bécsi erdőből, más előadásokból; masszív figurákat hoz, most is ilyet formál, élvezettel; megbízható színész. Ehhez a gombhoz kell varrni a kabátot, vagy a kabáthoz a gombot, ahogy tetszik. Apropó kabát: egy mulatságos jelenetben épp ruhát próbálnak az Örkényben, de szűk a zakó, Mészáros Máté játssza ekkor Vajdát, feszeng a kicsinyke kabátban, a jelmeztervezőt Járó Zsuzsa adja, erősködni próbál, de mindhiába, Vajda lerúgja a cipőt, lehámozza magáról a szűk kabátot, mert úgy szeret a színpadon is létezni, hogy közben jól érzi magát.

Könnyű nyári szörfölés, amit látunk, eseteken, színházi történeteken; sikamlós belterj, némi kritikai éllel, sziporkákkal, és beavatottak vagyunk mind, akik ott ülünk a Jurányiban; fészekaljnyi színházi nép. Laza, nyáresti találkozások a nézőtéren, könnyű imprók a színen, nem megyünk mélyre, siklunk a felszínen, lubickolunk, kacagunk, nem kell sokat agyalni, így szép, kerek és kellemes, melankolikus, bájos és vicces az egész játék. Mint annyiszor, a humor élteti az előadást. Meg a színészek játéka.

Fotók: Alkalmáté Trupp
Fotók: Dömölky Dániel

És akkor el kéne még mondani, hogy a szereplők ruházatán méretes cédulák díszelegnek: PAMUT, a másik felükön meg az áll: 100%. (Látvány: Kálmán Eszter.) Történik utalás arra, hogy hősünk a pamutot szereti, mindenesetre mókás ez is, vicces.

 

Mindenki jó a Máté Gábor rendezte előadásban, vannak, akik jobbak; a legjobb, szerintem, Péter Kata, sokféle szerepben. Külhonból hazatérő leányzóként, aki a pasijának áradozik a frissen megismert sörgyárosról, filmrendezőként, aki sürögve-forogva instruálja a méla színészeket, miközben a Molnár Piroskát játszó Mészáros Máté fegyelmezetten ül a székén, jelenetére várva. Péter Kata csillog, villog, brillírozik a hullámzó színvonalú epizódokban; üdítő, ahogy vérbő alakokat rak a színre; az improvizációin is átüt az életismeret, az életszeretet.

Akárcsak Jordán Adél figuráin: a kislányoson, ahogy cérnaszál-vékonyan énekel, a nőcisen, ahogy odateszi magát, a hisztisen, ahogy toporzékol. Ő játssza az egyik barátnőt az előadásban, parázik is ettől a lány rendesen, de hát ő van itt, a színen, benne van a darabban, a Vajda Milánban, ahogy benne vagyunk valamiképpen mindannyian. Legfeljebb nem parázunk. 

Az előadás adatlapja a port.hu-n található. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek