„Szóval, ilyen város nincs. Nem igaz? De hogy fest a dolog akkor, ha ez egy lelki város, és mindannyiunkban megtalálható?” – hangzik A Revizor megoldása című műben Gogol magamentése. S komédiája épp oly dermesztő ma, mint 182 éve. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Szabadkozik, hogy nem jó interjúalany. Ebben az egy dologban nem mondott igazat Vlahovics Edit, a szombathelyi Weöres Sándor Színház évad elején Holdbeli csónakos-díjjal kitüntetett színésznője. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A félelem megeszi a lelket (Átrium), A salemi boszorkányok (Szombathely) és III. Richárd (Radnóti Színház) – ez csak pár darab a produkciók közül, amelyekben Alföldi Róbert az elmúlt évadban dolgozott. Izgalmas évad volt, így nem meglepő, hogy előadásai idén öt kategóriában is jelöltek a Színikritikusok Díján PUSKÁS PANNI INTERJÚJA.
David Auburn darabjának címe eredetileg Proof, azaz bizonyítás, bizonyíték, de a szerzőtől nemhogy az Árkádia-, de még a Good Will Hunting-szintű tudományos ismeretterjesztést se várhatjuk. A magyar címben jelzett körvonalak meglehetősen haloványak, hogy pontosan mit is bizonyított be történetünk főszereplője, Catherine, fogalmunk nincs. Pedig jó lenne tudni, hiszen mégiscsak áttörésről van szó egy addig megoldatlan matematikai kérdést illetően. És nem azért, mert a színház a Mindentudás Egyeteme, hanem mert a lány élete múlik ezen. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
Akiket félelemre nevelnek, azok életében a személyes balsors és a társadalmi nyomorúság úgy összeadódhat, hogy a hazugság csodafegyvere pazar pusztítást tud véghez vinni benne. Az ellopott törvény stiklikre való alkalmazása minden esetben királyi út egy közösség megsemmisüléséhez. GABNAI KATALIN KRITIKÁJA.
Mit is lehetne írni? Hogy jól elvoltam a zsöllyében? Hogy békén voltam hagyva a komfortzónámban? Hogy közben erre-arra kalandoztak a gondolataim, de azért nem maradtam le semmiről? Hogy mire hazaértem Budapestre, már csak valami homályos-kellemes utóíz maradt az egészből? CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
Zsótér Sándort nem híres komédiarendezőként tartja számon a magyar színházi kánon. Pedig van humora is, erre az ERNST [komoly] AZ ÉLET (Bunbury) című szombathelyi rendezése a bizonyíték. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
„Barátságos fejem van, és a naivitás sem állt távol tőlem. Bár nem úgy, hogy ha most azt mondaná: „élő zsiráfokat tartok otthon”, akkor elhinném és visszakérdeznék: „Tényleg? Hányat?” De kedves fickó vagyok, és bizalommal viseltetek az emberek iránt.” STUBER ANDREA INTERJÚJA.
A magyarországi közönség Székely Csaba Bánya-trilógiájából ismeri leginkább, azóta számos darab jelentős szerepét játszotta Budapesten is. Most ismét változás lesz az életében, az évad végén elszerződik Szombathelyről. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
Nem tudom, hogyan lehetne érdekes egy felnőtté válásában ijesztően hamar megrekedt fiatal férfi, aki valahol az orosz romantika és realizmus között maradt ágyban fekve, slafrokban. PROICS LILLA KRITIKÁJA.
Hosszan-hosszan reszketve szól egy hegedű, egyetlen ember ül a színpadon a nézőknek háttal, szinte élettelenül dőlve a széktámlának. Karja, keze lóg, ő maga meg sem mozdul. Nem lélegzik. Gunnyaszt? Bambul? Alszik? Vagy halott? SZEMERÉDI FANNI KRITIKÁJA.
Ha egyetlen aktuálpolitikai utalást sem hallanánk A falu rosszában, akkor se tudnánk elvonatkoztatni közben jelenünk magyar valóságától. A szegénység, a szűklátókörűség és az előítéletek könnyen teszik tönkre becsületes emberek sorsát. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Nem mindennapi helyzetben született a szombathelyi bemutató. Két igazgatói pályázat között, amikor izzott a feszültség az új pályázat kiírása (vagyis Jordán Tamás kinevezésének elmaradása) miatt. S mivel az előadást Alföldi Róbert rendezte, akinek személye állítólag a kinevezés elmaradásának okai közt szerepelt, alighanem sokan egy sistergő, élesen politizáló produkcióra számítottak. Akik ismerik Ben Jonson darabját, törhették a fejüket, hogyan lehet ezt megvalósítani… URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Hogy mi a különbség a kecskeméti, Rusznyák Gábor rendezte és a szombathelyi, Mohácsi János jegyezte Mágnás Miska között? Bő másfél óra. Beugratós a kérdés: vajon kinek a javára? JÁSZAY TAMÁS PÁROS KRITIKÁJA.