Borús hangulatú, falméretű festmények között játszódik Zsótér Sándor Kísértetek-rendezése a szombathelyi Weöres Sándor Színházban. Az előadás szereplői, mintha e festmények alakjai volnának, emlékképek, kísértetek. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Weöres Sándor Színház
FELKELŐ NAP HÁZA
„A KÉRDÉST FÖL KELL TENNI” Beszélgetés Bányai Kelemen Barnával
Sokan emlékeznek a Székely Csaba írta és Sebestyén Aba rendezte marosvásárhelyi Bányavakságra, amit többször játszottak nálunk is. A tört magyarsággal beszélő román rendőr figuráját Bányai Kelemen Barna játszotta. Egy éve a szombathelyi Weöres Sándor Színházhoz szerződött. Azt mondja, hajtotta a kíváncsiság. VLASICS SAROLTA INTERJÚJA.
FÁSULT VILÁG Ványa bá / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Mai nyelvi fordulatokkal, és laptopon, érintőképernyőn elvégzett éves beszámoló-készítéssel időtlenné tett Ványa bá: a nevetségességig banális, lefokozott érzelmek és értékek, sehova nem vezető kitörési kísérletek egy olyan csehovi világban, ahol sem az életkorok, sem a külső/belső értékek nem befolyásolják a hősök életút-választásait. KARSAI GYÖRGY KRITIKÁJA.
„LOVAM, ÖKRÖM, SZAMARAM” – ANYÁD! Shakespeare: Makrancos Kata avagy a hárpia megzabolázása /Weöres Sándor Színház, Szombathely
Amióta nem tudjuk teljes bizonyossággal megmondani, mit is gondolhatott Shakespeare a nők egyenjogúságáról, a Makrancos Katát habkönnyű vígjátéknak, nagy szerepkomédiának szokás játszani, némi jelentőségteljes ki- vagy összekacsintással a végén. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„HOGY GYŐZTÜNK, HA VESZTETTÜNK?” Székely Csaba: Vitéz Mihály – Weöres Sándor Színház, Szombathely
Értem én, miért lehet ezt a Mihály vajdát nagy román nemzetegyesítő hősként ünnepelni: a 16-17. század fordulóján, ha csak röpke egy esztendőre is, három országot sikerült egyesítenie: Erdélyt, Moldvát és Oláhországot. Székely Csaba drámája egymásra kopírozza egy ember és egy nemzet fölemelkedését. Ja, a bukását is. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TORKUNKRA FORR Pintér Béla – Darvas Benedek: Parasztopera / Weöres Sándor Színház
Én nagyon sokat röhögtem már a Parasztoperán. A Pintér Béláék elrajzolt, parodisztikus elhajlásokkal teli előadásán épp úgy, mint a Mohácsi rendezte kaposvári vizsgán, aztán a pécsi, szalmabálákkal kibélelt produkción. Szombathelyen alig sikerült elmosolyodnom. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
TALÁN A TENGER Dosztojevszkij: A félkegyelmű / Weöres Sándor Színház, Szombathely / POSZT 2013
Dosztojevszkij szenvedélyekben tobzódó, szerteágazó cselekményű nagyregényét bonyodalmas színpadra vinni. A mélyvilági indulatok magas-izzását életre hívni még annál is nehezebb. Nem is sikerült maradéktalanul a monstre előadásban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
ERKÖLCSTELEN SZEKRÉNY Heltai Jenő: Naftalin / Weöres Sándor Színház, Szombathely
Mohácsi János pályájának jellegzetessége, hogy a nagyformátumú vállalkozások szüneteiben a rendező kifejezetten szórakoztató célzattal „bolondít meg” olyan komédiákat, melyeknek a világa csak látszólag áll távol az övétől. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
„ENNEK NINCSEN KONZEKVENCIÁJA” Feydeau – Desvallières: A tartalék tartalékos / Weöres Sándor Színház, Savaria Történelmi Karnevál 2010
Hol van már az az idő, amikor Szombathely színházszerető közönsége leginkább a nyári karneválszínház előadásaiban bízhatott! Amikor még a vasi megyeszékhelynek nem volt kőszínháza; amikor nyaranta még nem babra ment a játék. MARKÓ RÓBERT KRITIKÁJA.