A Kitelepítés attól fontos könyv, hogy mindannyiunkat érintő kérdéseket olyan kiélezett szituációkban vet fel, hogy olvasója nem térhet ki a válaszadás elől, miközben maga a regény egymással polemizáló válaszokat ad a vagy-vagy kérdésekre. DOMJÁN EDIT KRITIKÁJA.
Amikor megérkezünk az „esernyős utcába” – a TESZT tán legfontosabb emblémája ez, a színes esernyők a fejünk felett –, tudjuk, mire számíthatunk. Az eurorégiós találkozó műsorát ugyanis válogatják – a hazai agyondotált fesztiválokat nem feltétlenül –, vagyis vagy jó, vagy kevésbé jó, de mindenképp érdekes produkciók várnak ránk. CSÁKI JUDIT BESZÁMOLÓJA.
A drámát szívesen olvasó, a mai magyar színházban otthonos érdeklődők és a szakemberek is gyakran teszik szóvá: a műnemeket tekintve a kortárs hazai színművek nyomtatott közreadása jóval mostohább a lírai, epikai terméshez képest. A helyzet nem jó, de nem lesújtóan rossz. TARJÁN TAMÁS RECENZIÓJA.
Sérülékeny portéka a vendégjátékra utazó előadás. Dürrenmatt Kolozsvárról május 19-én Budapestre, a Vígszínházba látogató öreg hölgyével is történt egy kis baj. Vagy a bajok már odahaza mutatkoztak? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
A mindössze hatvanoldalnyi vers-, szabadvers- és prózaversgyűjtemény olyan hatást kelt, mintha Isten és a versek beszélője közé kérdések, kételyek sötét holdja úszott volna be, mindkét irányban árnyékolva az Isten–ember kapcsolatot. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Két szerep hat színészre talál: különleges előadást láthatott a közönség egy különleges helyszínen, a Cella Septichora Látogató Központban, ahol Visky András új drámájának magyarországi ősbemutatóját tartották a pécsi felolvasószínházi sorozat keretében. KERESZTESI JÓZSEF ÍRÁSA.
Ezzel a mondattal búcsúzik Josef K. az árnyékvilágtól, miközben arra gondol, hogy a szégyene talán még túléli őt. Hogy a mindenen, vagy inkább mindenkin túl lévő III. Richárdot többek között ez a kérdés sem izgatta az utolsó pillanatban, arra fogadni mernék. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Kolozsváron az első hivatásos színi előadást 1792. december 17-én tartották a Rhédei-ház egy évre ingyen átengedett színpadán. A 215. születésnap „előestéjén”, november 30. és december 10. között nemzetközi fesztivállal ünnepeltek a Szamos partján. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.