Vidovszky György Brecht példázatából kicsit hosszú, kicsit humortalan, de alapvetően komoly és közérthető ifjúsági előadást rendezett a Budapest Bábszínházban. ADORJÁNI PANNA KRITIKÁJA.
A meghívó, a színházi honlap, az előzetesek, a műsorújságok szerint premieren voltam március 6-án az RS9-ben. Bennem van-e a hiba, ha úgy tapasztaltam: legfeljebb egy fotóspróbára alkalmas estét láttam, a munka java még ezután következne? TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.
Az vagyok, aki lenni szeretnék – ezt kínálja a virtuális valóság bárkinek. Szuperhős, szépségkirálynő, sikeres és gazdag – csak egy jó avatárt kell kitalálni hozzá. Az meg nem nehéz. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Az ország egyik legizgalmasabb színházi műhelyében, a miskolci Nemzetiben történt váratlan igazgatóváltás alaposan felkavarta a kedélyeket. A közvélemény azt látta, hogy a politika újra a saját erőszakos módszereivel próbál rendet csinálni. A Revizor közölte Rusznyák Gábor véleményét – és természetesen teret ad Kiss Csaba (és más érintettek) válaszának is. KISS CSABA ÍRÁSA.
Kamasznak lenni eléggé rettenetes. Még akkor is, ha a dolgok körülöttünk viszonylag normális mederben folynak, hát még úgy, hogy a világ teljesen a feje tetejére áll körülöttünk. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
A Bárka Színház A harmadik hullám című előadását a legjobb gyerek- és ifjúsági előadások között jelölték a Színikritikusok Díjára. Vidovszky György rendezőt kérdeztük. SEBESTYÉN RITA INTERJÚJA.
Mondhatjuk, hogy a diktatúra húzóerejéről szóló A harmadik hullám aktuális, de a belőle készült előadás nem ezért lehet fontos vagy jó. Mivel a történet a demokrácia buktatóiról szól, mindig is aktuális marad, vagy legalábbis addig, amíg létre nem jön egy tökéletes világrend. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
Mi mindent másképp csináltunk: jók voltunk, szófogadóak és fogalmunk sem volt a lázadásról. Ezek már azt csinálnak, amit akarnak, az androidos telefonjukat nyomkodják, és nem adják át a helyüket a villamoson. Az éjszaka is: gépek zenélnek, mindenki marihuánát szív és alkoholt iszik. PUSKÁS ANNA ÍRÁSA.
Kosztolányi Dezső regénye nyomán, áll a színlapon, s máris gyanakodni kezd az ember, vajon hogyan adaptáltak színre egy híres klasszikust? Vontatottan csordogál a játék, de vannak nagyobb bajok is. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Érezhető valami reggeli iskola-kezdős báj – és a színházi lexikon – abban, ahogy Perényi Balázs, a Színházi Lecke-nap levezénylője bemutatja az első előadót, Forgách András írót, dramaturgot, rendezőt. A többieknél – Vidovszky György, Ascher Tamás és Horváth Csaba – már rutinosan siklunk tovább. SZOBOSZLAI ANNAMÁRA BESZÁMOLÓJA.
Évek óta járják kamaszok a poklot Vidovszky György rendezéseiben. E poklot hol ők teremtik, hol a világ – persze, a kettő nem független egymástól. A Zendülők hősei kis édenkertet próbálnak építeni a pokol közepén – a vállalkozás valószínűleg eleve halálra ítéltetett. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Két kakukktojással zárult a Gyermekszínházi Szemle – az első nem színház, bár gyermekeknek készült, a második színház, de nem gyerekeknek –, melyek a válogató nyitottságát és kíváncsiságát dicsérik. Színházterápia, kétszer. TÓTH ÁGNES VERONIKA BESZÁMOLÓJA.
A fiataloknak szóló előadások még mindig fehér hollónak számítanak a hazai kínálatban, és többnyire csak kötelező olvasmányok kerülnek műsorra. SZ. DEME LÁSZLÓ KRITIKÁJA.
Csak egy őrültnek juthat eszébe színre vinni ezt a több idősíkon játszódó, rengeteg szereplőt mozgató, cselekményben, filozófiában egyaránt bonyolult regényt – vélhetné a felületes szemlélő. Ám a végén azt gondolhatja, „őrültség” tán, de van benne rendszer. Talán több is. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.