Vida Gábor

HOGY LEHETNE A LÉLEK RENDBEN?
Vida Gábor: Senkiháza

Vida Gábor új regénye, a Senkiháza a régebbiekhez hasonlóan szintén erdélyi. Pontosabban „erdélyi lektűr”, önmeghatározása szerint, pedig a szerzőt ismerők divatos-giccses Erdély-képre és könnyű szórakozásra biztosan nem számíthatnak. Nem is ezeket adja a Senkiháza, hanem elgondolkodtató történeteket, árnyalt képeket a múltról, és a kapott identitásokból, meg azok ellenére identitást építő főhőssel, akinek – hasonlóan az otthonához, a hazájához és úgy általában Kelet-Közép-Európához – sehogy sincs rendben a lelke. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.

Tovább a cikkhez

A (KÁLYHA)CSÖVEK APOTHEÓSZISZA
Euripidész: Bakkhánsnők / Nemzeti Színház

Theodórosz Terzopulosz évtizedek óta keresi-kutatja a színház ősi rítusát, szeretné a színen megmutatni a Dionüszosz eksztatikus kultuszában gyökerező kiindulópontot, ahonnan a színházi műfajok és formák erednek. Ehhez kínálkozó anyagnak gondolja Euripidész Bakkhánsnőkjét, az egyetlen fennmaradt görög tragédiát, amelyben a színház istene, Dionüszosz szereplőként is fellép. KARSAI GYÖRGY ELEMZÉSE.

Tovább a cikkhez

JELENTÉSBOZÓT
György Péter: Állatkert Kolozsváron – képzelt Erdély

Bodor Ádám egyik álnéven írt levele, irodalmi-társadalmi több mint tréfája, önreflexív fricskája adja György Péter könyvének a címét, amelyet a magyarországi recepció által alighanem teljesen ignorált Szabédi Lászlónak ajánl, és amelyet más utalásrendszerek mellett leginkább Tamás Gáspár Miklós Trianon árvái című cikke sző át a legmarkánsabban. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.

Tovább a cikkhez