Sosem gondoltuk volna, hogy sorozat lesz. Húsz évvel az első kötet után megjelent a Túl a Maszat-hegyen 2., benne az összes ismert és új szereplővel, és tele viccesnél viccesebb versekkel. Sőt, készül a 3. rész is. Gyerekekről, rímképletekről, a költővel szemben támasztott elvárásokról fecsegtünk Varró Dániellel. Hiszen: „Kis olvasók, fecsegni jó!” Most jut eszembe, hogy elfelejtettem kérdezni a képregényről a kötet végén. MERÉNYI ÁGNES INTERJÚJA.
Varró Dániel
R-BESZÉLGETÉS: A HEPCIA HAPCIJA
JÓ JÁTÉK A KON(N)EKTOR I. Konnektor Fesztivál, Pécsi Harmadik Színház
A május utolsó hetében a pécsi Uránvárosban felbukkanó konnektorfejű ember kétségtelenül a legbizarrabb fesztiválarc az idei palettán. OROSZLÁN ANIKÓ ÍRÁSA.
NEM MASZATOLNAK Varró Dániel–Presser Gábor: Túl a Maszat-hegyen / Harlekin Bábszínház
A Harlekin Bábszínház Túl a Maszat-hegyen című bemutatója arra bizonyíték, hogy a Varró Dániel gyerekkönyvéből írt Presser-musical 17 évvel az ősbemutatója után is nagyszerűen működik. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
GYEREKBARÁT KARÁCSONY Varró Dániel: Diótörő
Már-már hagyománynak nevezhetjük, hogy Varró Dániel karácsonyra megörvendezteti gyerek- és felnőttközönségét egy mesekönyvvel. Idén a sokat vitatott E.T.A. Hoffmann-mesét, a Diótörőt (való-e gyerekek kezébe vagy sem, szólt a vita) ragadta meg, és készített belőle mai füleknek kedves átiratot. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
KÍVÁNCSIAN KANDIKÁL OTT, HOGY ÉLNEK A SKANDINÁVOK Varró Dániel: A szomjas troll – kis viking legendárium
Ki az a kortárs magyar költészetben, aki gátlástalanul vált hexameterről felező nyolcasra, akinek a strófáiban felismerjük a Vackor, a János vitéz és a Toldi rímeit, meg Romhányi makámáit? Aki szemrebbenés nélkül kölcsönvesz egy-egy sort valamely klasszikustól, kifacsarja, és némi napi szleng betoldásával mesévé gyúrja? Természetesen Varró Dániel. TAMÁS ZSUZSA RECENZIÓJA.
NEGYEDÓRÁS CELEBEK John Kander – Fred Ebb – Bob Fosse: Chicago / Vörösmarty Színház, Székesfehérvár
Fekete-fehér kockás a padló, fekete-fehér kockás a jelmez; a székesfehérvári Vörösmarty Színház Chicago című előadásában sakktábla a világ, sakkfigura rajta mindenki. Értjük. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
A LIGHT VERSE NYOMÁBAN Varró Dániel: Mi lett hova?
„…és eltűnődött rajta, hogy letészi / a lantot, mely mint köztudott, nehéz, / de legkivált övé nehéz, a könnyű, / mit minden jött-ment medvebocs lenéz”. RADNÓTI SÁNDOR KRITIKÁJA.
EGY ŐRÜLT NAP Jeffrey Lane – David Yazbek: Nők az idegösszeomlás szélén / Budapesti Operettszínház az Átrium Film-Színházban
Csak kapkodom a fejemet: biztos, hogy az Operettszínház új bemutatóján járok? A színpadon xanax-koktél és motoros üldözés, harsány színek és szókimondó szövegek, féltékenységi dráma és női praktikák minden mennyiségben. Ja meg színház is, elég nagy dózisban. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
KÖZÜGY A SZERELEM Shakespeare: Rómeó és Júlia / Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen
Szikszai Rémusz rendezéseinek központi témája az egyén és a hatalom egyenlőtlen viszonya. A rendszer elleni fellépés, egyáltalán: bármiféle ellentmondás lehetetlenségéből fakadó tragédia. PAPP TÍMEA ÍRÁSA.
FÉLKARÚ Martin McDonagh: A kripli / Tatabányai Jászai Mari Színház
A rendező nem látszik számolni avval, hogy A kripli milyen vékony jégen jár. Ha nem lennének ritmusérzékeny színészei, beszakadna az egész. STUBER ANDREA KRITIKÁJA.
„ÉN MEG MÁR NEM VÁLTOZOM” Beszélgetés Gothár Péterrel
Az alábbi interjú hosszú, és hosszú ideig készült. Kezdetben Gothár Péter kitüntetése, a Nemzet Művésze cím és életjáradék volt az apropó – és mire vége lett, már a független színházak kivéreztetéséről is kérdeznünk kellett. Meg arról, hogy miért nem csinál filmet. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
„ÉS MIÉRT HALOK MEG, HA OLYAN JÓ JÁTSZANI VELETEK” Kollár Árpád: Milyen madár
A gyerekhang arról beszél, ami előtte van a világbéli otthonosságot megteremteni igyekvő történetnek, elhelyezésnek, hierarchiának. A nemértés eredendő idegenségében, amely egyáltalán lehetővé teszi az érdemi kérdezést, és feltárja a legutolsó gyermeki „miért” mögötti, végső tanácstalanságot. VÁRI GYÖRGY KRITIKÁJA.
JOBBAN TETSZIK KÖVÉREN? Leányvásár / Szegedi Szabadtéri Játékok
A darabban ez a mondat szó szerint elhangzik, csak épp nem kérdő módban. Ekkor már majdnem az előadás végén járunk, s már régóta azon törjük a fejünket, hogy tényleg az eredeti librettó a bugyutább? IBOS ÉVA KRITIKÁJA.
A SZÍNEN: ALFÖLDI Martin McDonagh: Vaknyugat / Átrium Film-Színház – Kultúrbrigád
Ha színre lép, megtelik élettel az Átrium színpada. Alkoholista tiszteletest játszik nagy önfegyelemmel. Tévelygő lelkek védőangyalaként maga is áldozattá lesz a groteszkre hangolt tragikomédiában. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
KÖNNYŰ KATÁT TÁNCBA VINNI? Shakespeare: Makrancos Kata / Vígszínház, POSZT 2012
Borgőzös szombat este lomtalanítás Stratford-upon-Avon városában. Jön a társulat, eljátszik egy társulatot: hajléktalanok kapkodnak a kidobott tárgyakért. Jön a rendező, kiabálja: „ez a miénk!”, jön rá válasz is: „ez mindenkié”. Részegek meddő vitája a textus fragmentumai fölött. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.