Holokauszt-emlékműnek fogja mondani a köznyelv, pedig mindazoknak emléket állít, akik az ELTE bölcsész- és természettudományi karának hallgatói vagy tanárai voltak, és a második világháborúban haltak meg. Csak hát tényleg, a legtöbbje zsidó volt. CSÁKI JUDIT ÍRÁSA.
Ha térben és áttekinthetően szeretnénk látni A végső kocsma gondolat-áradásának fontosabb pontjait, leghelyesebb, ha a pokol köreiként képzeljük el mindazt, amit Kertész ebben a kötetében magára vesz, és önmagáról állít. SÁNTHA JÓZSEF KRITIKÁJA.
Szerencsére vannak olyan helyek a világon, melyeket az embertelen technológiai fejlődés vihara, a világkapitalizmus vad dübörgése és a dekadens nyugati civilizáció fékevesztett tombolása ellenére érintetlenül, a maguk önfeledt ártatlanságában konzervált az idő. Ilyen csodálatra méltó, romlatlan színfolt a balatonszemesi gyerektábor is. NÉMETH BÁLINT ÉS SIMON BETTINA ÍRÁSA.
A korán távozott esztéta utóélete eseményteli. 2003 nyarán hunyt el, a nevét viselő művészeti középdíjat idén már nem először adták át. Munkássága épp polémia tárgya. Életműsorozata fürgén halad – de nem problémátlanul. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
A Nyári Zsidó Fesztivál keretében mutatták be a Scolar Kiadó két új könyvét is a Károly körúti Alexandrában, melynek során a szerzőkkel, Spiró Györggyel és Bán Zoltán Andrással Vári György beszélgetett. Többek között az új művekről, a régi szülőkről és az örök zsidókról. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
„A Nyugat nekünk magyaroknak a reformkor után a legnagyobb erkölcsi és szellemi megújulásunk” – írja Ottlik Géza egyik esszéjében. Az 1908-ban indult folyóirat idén száz éves. Erre emlékezik a Holmi legújabb, januári száma. BÁN ZOLTÁN ANDRÁS ÍRÁSA.