Több, irodalomtól elfajult oka van annak, hogy az utóbbi években gyanakvó távolságtartással figyelem az Ulpius-ház kiadványait. Rushdie nevével is sok toposz összefonódott, amelynek irodalmi vonatkozása vitatható – és olyan is, amely vitán felül nem irodalmi vonatkozású. SEBESTYÉN RITA ÍRÁSA.
Nem tudom, hogy rábeszélték-e Pallavicini Zita őrgrófnőt, hogy írja meg memoárját, vagy belőle indult ez az életvállalkozás. Jobban érezném magam, ha az előbbi helyzet állna fönt, de gyanakszom, hogy az utóbbi történt. GYIMESI ÁGNES ANDREA ÍRÁSA.
A könyvtolvaj zsúfolt szövegében egy ígéretes ifjúsági olvasmány érzékletesen leíró nyelve kénytelen megküzdeni egy ránehézkedő, eltúlzott és gyakran erőltetett költői stílussal. Párbajuk végül döntetlen lesz, ám a könyv teljes élvezetének gátjává válik. RUPRECH DÁNIEL KRITIKÁJA.
A magyar drámafordítás-kultúra a legutóbbi három-négy évtizedben több programos, szisztematikus vállalkozással lett gazdagabb. Ezekhez kapcsolódik a három drámaíró négy művét tartalmazó jelen gyűjtemény, e korhorizont-kötet is. TARJÁN TAMÁS ÍRÁSA.
Most, hogy az Ulpius-ház felfedezte a korszerű magyar romantikus regényt, körvonalazódni látszanak a műfaj sajátosságai: Fejős Éva A mexikói című, a korábbiakhoz képest eggyel bugyirózsaszínűbb (borítójú) könyve is illeszkedik ebbe a vonulatba. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Végy egy szívtelen szuperhímet, nevezzük Apának, és állíts vele szembe egy frusztrált, ám annál szívósabb (vagy szívósan frusztrált) lánygyermeket, aki kalandjai során ráébred, hogy az apai elnyomás hatására képtelen kiegyensúlyozott szexuális és érzelmi kapcsolatot létrehozni. DARABOS ENIKŐ ÍRÁSA.