Húsz év működés után a Tünet Együttes megszűnik: az alapító-társulatvezető Szabó Rékával árnyalatlan kijelentésekről, a döntési mechanizmusok átláthatatlanságáról, és arról is beszéltünk, hogy mitől könnyebbült meg a búcsúlevél nyilvánosságra hozatala után. JÁSZAY TAMÁS INTERJÚJA.
Csak azért, mert bizonyos kérdések túlságosan kényesek vagy súlyosak, még beszélnünk kell róluk. Ezt teszi maga a színház is, történeteket mesél, néha olyan dolgokról, amiket nem akarunk meghallani. BÁLINT ZSÓFIA ÖSSZEFOGLALÓJA.
A kamera horrorfilmes zenére imbolyog a Trafó alagsora felé a Tünet Együttes A tünetegyüttes című filmre adaptált előadásában. Lent valami igazán szörnyű dolog várja: a független színház elmúlt harminc éve. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
A 30. THEALTER is majdnem elmaradt a világjárvány miatt, s hogy mégis sikerült megrendezni, azzal a csapat igen jókor jött gesztust tett a színháziak és közönség felé is. Még az utolsó három napon is meghatott, hogy a törzsközönség rendületlenül viselte a maszkot a zárt terekben: le sem tagadhatnák a színházhoz való makacs ragaszkodásukat. PROICS LILLA BESZÁMOLÓJA.
Szülni nagy szívás, de azért megéri. Erről szól a Tünet Együttes új előadása, a Burok. Vagyis inkább a mondat első feléről. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Magyarország 2017. A politika rátelepszik a független előadó-művészeti szcénára, befolyásolja a művészek prioritásait, a koncepcióikat, a puszta létezésüket. Míg a 2000-es években még bőven rendelkezésre álltak források, 2010 már komoly pénzügyi megvonásokat hozott a magyar kortárs előadóművészetnek, a független színtéren feltétlenül. IOANA PĂUN INTERJÚJA.
A MOST FESZT harmadszor tart szemlét és versenyt a határon túli, vidéki és független szférából érkező mono- és stúdiószínházi előadásoknak. A Mono és Stúdiószínházi Fesztivált rengeteg újdonsággal, és egyre markánsabban körvonalazódó szándékokkal, ízléssel és tudatossággal rendezi meg az ötletgazda és lebonyolító tatabányaI Jászai Mari Színház. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
A címben szereplő egyszerű kérdést a méltán elfeledett Pain nevű popzenész tette fel a kilencvenes években. A válaszon azóta is gondolkodom. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.
Az idei THEALTER előző kiadásaitól eltérően nem az aktuálpolitikai eseményekre reagált érzékenyen, hanem a minket körülvevő valóság legalapvetőbb kérdéseire: halál, másság, szegénység, kapcsolatok, élet. DOHY ANNA BESZÁMOLÓJA.
Második alkalommal rendezi meg a Tatabányai Jászai Mari Színház a MOSTFeszt-et, a Monodráma és Stúdiószínházi Fesztivált. Erős mezőny, mélyrétegig ható előadások, a válogatásban megfontolt koncepció, következetesség és igényesség jellemzi a szervezők munkáját. SZEMERÉDI FANNI BESZÁMOLÓJA.
A Tünet Együttes csapata vitte színre Sóvirág címmel Fahidi Éva és Cuhorka Emese találkozását. Éva annak idején túlélte Auschwitz-Birkenaut, kilencven éves. Emese kíváncsi, táncos, harmadannyi idős. PROICS LILLA ÍRÁSA.
A PLACCC Fesztivál 2015 szeptemberében három hétvégén keresztülgyűrűzve értelmezi át Budapest tereit. SZEMERÉDI FANNI ÍRÁSA.
A Tünet Együttes éles szemmel figyeli a környezetét, vizsgálja az emberek – a potenciális közönség – igényeit, elmélázik a szokásaikon és szeretettel fordul feléjük. Közben a kortárs tánc dinamikusan változó, megújuló nyelvén igyekszik valami eredetit és izgalmasat kitalálni. Az éjszaka csodái – tánc, tüll, tablet című előadásban mindezek meggyőzően találkoznak. SÁNDOR ZITA KRITIKÁJA.
Park árnyas zugában kis pad, a padon graffitik, a háttérben egy-két fa, körben rengeteg szemét: csipszes zacskók, hamburgeres dobozok, üres üvegek, szotyihéj. Balról átlagos kinézetű fiatal férfi érkezik egy babakocsival. PUSKÁS PANNI ÍRÁSA.
Ardai Petra és a Tünet Együttes találkozása bő egy év leforgása alatt újabb szeretnivaló, jó levegőjű, keresetlen könnyedsége mellett is húsba vágó kérdésekkel szembesítő előadást eredményezett. Moszkva tér, végállomás, leszállás. Kérjük, hagyják el a szerelvényt. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.