Tóth Zsófia

INSTA-MOSOLY A CSALÁDI FÉNYKÉPALBUMBAN
Ruben Östlund–Tim Price: Lavina / Belvárosi Színház

Egy sikeres film színpadi adaptációja esetében mindig elsődleges kérdés, tud-e valamit hozzátenni vajon az eredetihez. Véleményem szerint az Orlai Produkció és a Katona József Színház közös előadása, a Lavina megugorja ezt az akadályt azzal, hogy Svédországból Magyarországra hozza ezt az alapvetően Franciaországban játszódó történetet. PUSKÁS PANNI KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

„ITT MINDENKI SPORTOLÓ” – AVAGY POLITIKUSNAK LENNI MIT JELENT?
Wolfram Lotz: A politikusok / Katona József Színház, Sufni

Mintha valamiféle színházi kényszermechanizmus nyomulna be az önmagában teljes és tartalmas nyelvi-dramaturgiai térbe. Kár. Annyira jó előadás lett volna. De még így, ebben a formában is kifejezetten jó előadás lett, messze a legjobb a Sufni-projekt mentorprogram idén bemutatott három előadása közül. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

HŐSÖK NÉLKÜL MARADTUNK
Gerhart Hauptmann: Magányos emberek / Katona József Színház, Kamra

Már az előtérben egyértelmű, hogy nem hagyományos előadásra érkeztünk. A kezünkbe nyomott papír tájékoztat, hogy a különböző hosszúságú részeket „partyk” fogják megszakítani. A nézőtérre hátulról, az öltözői folyosón terelnek be minket, mintha csak az IKEA kiállítóterében sétálnánk, a díszletbe érkezünk meg. Majd U alakban üljük körbe az OSB lapokkal határolt lakásbelsőt. SÁNDOR PANKA KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

TÉRBELI MELANKÓLIA
Orlando

Csak egy penge éle választja el a melankóliát a boldogságtól – mantrázza bizonyos időközönként Orlando. Alakítanék a kijelentésen: csak egy penge éle választja el Orlandót Orlandótól. Mesei környezetbe ágyazott Doppelgänger-effektus, ahol az Orlandók, függetlenül a test nemi identitásaitól, csupán egymás reflexióiban és a nézői tekintetek keresztmetszetében képesek létezni. DARVAY BOTOND KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez