Tompa Andrea

VÉGRE SZÍNHÁZ
Tompa Andrea: Sokszor nem halunk meg

Tompa Andrea új könyvének olvasójaként nem tudom eldönteni, mivel állok szemben, leckefelmondással vagy iróniával. És ez jó. Ez a billegő kedély, ez a sarkalló bizonytalanság. Jól esik a fülnek az, ami zavarja az elmét. Bőven belefér egy színházi regény ábrázolás- és beszédmódjába. BAZSÁNYI SÁNDOR KRITIKÁJA.

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Ezeket a cikkeket előfizetőink olvashatják. Már előfizetőnk vagy? Lépj be!
Belépek Előfizetek
Tovább a cikkhez

GÁTÁ
Tompa Andrea: Omerta

Négy, jóvátehetetlenül személyes belső térben hangzik el Tompa Andrea regényének négy belső monológja, amit semmiféle külső nézőpont nem old fel: annyit „látunk”, amennyit ők látnak és értelmezni képesek a körülöttük zajló politikai-társadalmi folyamatokból. SIPOS BALÁZS KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez

JOGSÉRTÉSEK, NOVELLÁKBAN
Tíz igaz történet 2.

A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. KÁLMÁN C. GYÖRGY KRITIKÁJA.

Tovább a cikkhez