A Holmi-vers fogalmáról egy-másfél évtizede beszél a magyar lírakritika. A Holmi-vers a Nyugat-Újhold verseszmény egyenes ági folytatását jelenti. Holmiul vagy tud egy költő vagy nem. SZEGŐ JÁNOS ÍRÁSA.
Thália Színház
„ÍZLÉSÉT NEM VITATTAM”
HATÁR-ESET Elfriede Jelinek: Rechnitz – Az öldöklő angyal / Münchner Kammerspiele, Thália Színház, BŐF 2009
A müncheni Kammerspiele vendégjátéka nem hagyott kétséget afelől, hogy a nyelv a szó legszorosabb értelmében is tud fegyverként működni: az előadás – mint egy szűnni nem akaró ágyúzás – két órás, kíméletlen és megszakítatlan nyelvzuhatagban részesítette a közönséget. BÁN ZSÓFIA KRITIKÁJA.
ÉLET A HALÁL ELŐTT Sírpiknik / Thália Színház, Kőszegi Várszínház 2009, 2010
Az első felvonás elején a függöny előtt lehulló néhány magányos, őszi falevél és maga az előadás is az elmúlásra és az öregedésre emlékezteti a nézőt, de ezzel együtt nem feledteti, hogy a Thália falain kívül tombol a nyár. RÁDAI ANDREA KRITIKÁJA.
BULVÁR TERÁPIA Terápia / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka, Magyar Színházak 21. Kisvárdai Fesztiválja
A Christopher Durang szövegén, az ihletésére „könyveken, magazinokon, apróhirdetéseken, egyéni tapasztalatokon és egyebeken”, valamint a társulat előző előadásaiból ismert önvallomásos beavató-show formai elemein alapuló Terápia sokat ígér, de keveset ad. MIKLÓS MELÁNIA KRITIKÁJA.
VIZSGAKETTŐSÖK Boldog bolondok és Lepkegyűjtő / Kosztolányi Dezső Színház, Szabadka
Négy fiatal vajdasági színész – Béres Márta, Erdély Andrea, Mikes Imre Elek és Sirmer Zoltán – olyan, eredetileg vizsgának szánt előadásokkal mutatkoztak be Budapesten is, amelyeket maguk szerkesztettek és rendeztek. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
CSALÁDTERÁPIA Teatr Licedei: Szemianyuki / Thália Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
Üdítően sok az ismeretlen arc a Thália Színházban, bár talán csak azért, mert harmadik este játssza a világot járó szentpétervári székhelyű társulat, a Teatr Licedei (Tyeatr Licegyej) a Szemianyuki (Szemjanyuki) című „pantomimes bohócszínházat”. MOLNÁR ZSÓFI ÍRÁSA.
TÁVOL-KELETI ÍZEK Japán nap / Thália Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
Egy ország, ahol a mozdulat, amivel leírnak egy betűt, ugyanúgy közelebb emelhet az Éghez, mint például egy csésze tea felemelése. Egy szelet Japán a Thália Színházban. KOLOZSI LÁSZLÓ ÖSSZEFOGLALÓJA.
JAPÁN MÓDRA Tokiói Kamaraopera: A hold és a tigris legendája / Thália Színház, Budapesti Tavaszi Fesztivál 2009
Kínai meséből japán elbeszélés született, ebből pedig opera. Nem akármilyen. A zenéje akár a hatvanas-hetvenes évek Új Zenei Stúdiójában is íródhatott volna, az előadásban viszont a tradicionális japán színház stílusjegyeit ismerhetjük fel. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
KETTŐ AZ EGYBEN? Gyarmati Kata: Hét nap a világ / Újvidéki Színház, Thália, Magyar Színházak 21. Kisvárdai Fesztiválja
A néző a szünet után konstatálja: nem egy darabra ült be, hanem kettőre. E műveket csak az kapcsolja össze, hogy ugyanazok a színészek játszanak bennük. Az író Gyarmatinak – de a rendező Puskás Zoltánnak is – elkelt volna a dramaturg Gyarmati segítsége. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
MEGLEPETÉSEK NÉLKÜL García Lorca: Bernarda Alba háza / Újvidéki Színház
A Pécs 2010 – Európa Kulturális Fővárosa felvezető évének jegyében Pécsre látogató Újvidéki Színház vendégjátéka azzal okozott meglepetést, hogy nem gazdagította váratlan mozzanatokkal García Lorca klasszikus darabját. KERESZTESI JÓZSEF KRITIKÁJA.
AZ IFJÚSÁG ÉDES MADARA Nemzetközi Ifjúsági Táncfesztivál / Thália Színház, Nemzeti Táncszínház
Családias hangulatú koncertműsor-sorozattal ünnepelte a Magyar Táncművészeti Főiskola (MTF) felsőoktatási intézményi működésének 25. évfordulóját. KRÁLL CSABA ÍRÁSA.
JÓ KIS SZOMORÚSÁG Egressy Zoltán: Portugál / Újvidéki Színház, Thália
Szólhatna az előadás alatt fado is, mert annál bánatosítóbb zene kevés akad széles e világon. De nem az szól, hanem a Szállj fel magasra meg az Eladó, kiadó most a szívem meg a Santa Maria, ráadásul zenegépből. Hazaértünk, mert nemcsak Irgácson állt így meg az idő. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.