Van itt minden: terepasztal, süppedős vörös szőnyeg, greenbox (avagy zöld színű bluebox), kamerák, Ember az embertelenségben, hülye kritikus mint moderátor, zombi-horror, és a szívemnek oly kedves Káli-medence. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.
„Egész életem küzdelem azért, hogy ne maradjon félbe minden. Amit nem írok le, az elvész. Mindig úgy érzem, hogy valamit tennem kell, állandó elégedetlenség és kielégítetlenség kínoz…” Térey János korai halála a fenti sorokat visszamenőleg is szorongató jelentéstöbblettel ruházza fel. Az író családja történetének mélyére ásott. SZARKA JUDIT RECENZIÓJA.
Semmi különös nem történik ezen az estén. Úgy értem ezt, hogy normál esetben, vagyis alapjáraton ennek, ilyennek kellene-lehetne lennie a színháznak. JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
Térey János utolsó drámája a Lót – Szodomában kövérebb a fű, melyet Kovalik Balázs rendezőnek és az Örkény Színháznak írt. Lót története, válsága mögött kirajzolódik Térey örök otthon-otthontalansága, Kovalik menni vagy maradni kérdése. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
Az elmúlt három évtized emlékezete, ahogyan írók és társadalomkutatók látják. Önrendelkezés, szolidaritás, kiúttalanság, nemzedékváltás, populizmus és dzsentriallűrök. Kínálnak-e megoldást a látleletek vagy egyelőre be kell érnünk a helyzetelemzéssel? HUSZÁR ÁGNES ISMERTETŐJE.
Hiszem, ha látom. Az evangéliumi hitetlen Tamás kételkedett Jézus feltámadásában és halál utáni életében. Gerőcs Péter, aki a krisztusi életkort éppen csak meghaladta, harmadik regényében, az Árvaképekben olyan figurát teremt, aki maga is örökösen kétkedik, tamáskodik. DOMJÁN EDIT RECENZIÓJA.
Lehetséges-e olyan alkotói szándék, amely egy antik drámaszöveget távoli, idegen objektumként akar láttatni a ma nézőjével? JÁSZAY TAMÁS ÍRÁSA.
A befektetett munka szavatol a műért, ám a Káli holtak még második olvasásra sem tudja nekem megválaszolni, miféle pokolra ment az író dudásként, hogy ezt az impresszionista szövegtablót felfesse egy viszonylag kicsi vászonra. NAGYGÉCI KOVÁCS JÓZSEF RECENZIÓJA.
Az idei POSZT egyik válogatója volt. Az Ünnepi Könyvhétre jelent meg a színházi világban játszódó regénye, a Káli holtak. Színházról és a regényéről beszélgettünk Térey Jánossal. MARTON ÉVA INTERJÚJA.
A Kazamaták nem illeszthető be a forradalmár-/ellenforradalmár-értelmezések egyik csoportjába sem, még csak nem is az egyikre vagy a másikra adott reflexióról, paródiáról van szó. KÉRCHY VERA ELEMZÉSE.
Ha egy dráma egy évadon belül, gyors egymásutánban több színháznak is a repertoárjára kerül, hajlamosak vagyunk különleges aktualitást tulajdonítani neki. Pedig lehet, hogy ez felesleges; néhány örökösen és reménytelenül aktuális darab bármikor eszébe juthat egy rendezőnek vagy egy igazgatónak. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
Június elejéig látható a Műcsarnokban a debreceni MODEM Art deco a pusztán. Sajó István (1896–1961) és műve című kiállítása. A tárlaton a korszak meghatározó, egyik legegyénibb, ám kevéssé ismert alkotóját ismerhetjük meg. A bemutatás témájában hiánypótló, a kiállítóterekben azonban jócskán maradhat bennünk hiányérzet. HARTMANN GERGELY KRITIKÁJA.
A Libri Kiadó másodszor jelentet meg kis kötetet az Amnesty Internationallal közösen; a koncepció az, hogy a jogtiprásokat az egész világon figyelemmel kísérő Amnesty egy-egy konkrét történetet ad „alapanyagként” kiváló íróknak, akik rövid szövegekben (leggyakrabban novellákban) reflektálnak ezekre. KÁLMÁN C. GYÖRGY KRITIKÁJA.
A drámaírók szakmai műhelytalálkozójából Debrecenben színházi fesztivál lett. Igaz, a magyar drámák előadásainak fesztiválja. NÁNAY ISTVÁN BESZÁMOLÓJA.
A melankólia termékeny borongása az, ami összeköti Puskint, a francia szimbolisták költészetét, és a közeljövőben játszódó A Legkisebb Jégkorszak figuráit Térey János világában. VLASICS SAROLTA interjúja.