A libanoni származású kanadai író-rendező letaglózó erejű történetéből melodramatikus, ugyanakkor didaktikus előadás született. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Tragikomédiát ígér a temesvári Parasztopera színlapja, s ezt az előadás a maga sajátos módján be is tartja. Meg ugyan nem ríkat, de a nevetés mégiscsak könnyeket, bánattal átitatott örömkönnyeket csalogat elő a néző szeméből. LÉNÁRT ÁDÁM KRITIKÁJA.
A nézőtérrel szembeszegezett festmény nem sokáig terelheti el a gondolatokat: éles penge szabdalja darabokra. Csupán a képkeret marad meg, azon keresztül láthatjuk a koszlott falakat és a kaotikus történések sorát. URBÁN BALÁZS KRITIKÁJA.
A Csiky Gergely Színház saját repertoárból TESZT-programba emelt két előadása a Peer Gynt mellett szintén kísérletező szellemről tesz bizonyságot. Ennek egyik ága nem közönségbarát irányba hajlik, a másikon ülve nagyokat nevethet a néző. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 2. RÉSZ.
A romániai magyar színházak többsége igyekszik rendszeres fesztivált szervezni saját intézménye köré. Ezek a fesztiválok sok tekintetben különböznek egymástól, viszont közös bennük, hogy mindegyik kulturális befektetésként tekint önmagára. VARGA ANIKÓ ÍRÁSA, 1. RÉSZ.
A 21. alkalommal megrendezett Thealter az U21 fantázianévvel az utánpótlás számára igyekezett játék- és nézőteret biztosítani. Kártyázni azonban mindenki tud annyira, hogy tisztában legyen vele: a Black Jack szerencsejáték, ahol a siker és a kudarc lehetősége egyaránt benne van a pakliban. LÉNÁRT ÁDÁM ÍRÁSA.
Laza bohémek kergetőznek Ardennes erdejében. Világból kivonult szerelemittas hedonisták. Néha hangszert kapnak a kezükbe, zenélnek egy sort vagy bandába verődve caplatnak rendületlenül a kacatokkal zsúfolt varázsos vadonban. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Képmutatás volna eltagadni: aki tud az örömteli tényről, nagy várakozással érkezik a tavaly Románia legjobb előadásának járó UNITER-díjjal jutalmazott temesvári produkcióra. És aztán nem is csalódik. Vagy nem nagyot. JÁSZAY TAMÁS KRITIKÁJA.
Van itt minden: árnyjáték, mozgás, fényutca, tárgyanimáció, hinta, kötél, botok, világítás és vetítés, gépzene meg együttmuzsikálás – csak szó nincs. Meg dráma és színház. NÁNAY ISTVÁN KRITIKÁJA.
Örvendetes, hogy Katona Gábor sokszereplős, összetett koreográfiai mű megalkotásával egy tekintélyes, sok fiatal társulati taggal bíró határon túli színháznál mutathatja meg oroszlánkörmeit. HALÁSZ TAMÁS KRITIKÁJA.